Már az ősember is szerette volna elhelyezni magát a nagyvilágban. Mi magyarok különösen sokat törődünk ezzel, finnugvor-török-levéd-sumér gyökérkereséseinkkel, és a hungarikum-vitákkal. Mert hungarikummá lett a piros paprika, a tokaji bor, Oláh Ibolya és Tony Curtis, Puskás Öcsi (de a mai futball nem…), a Hortobágy és a Balaton, sorolhatnánk. De ez így túl felszínes, ebből még sem mi, sem mások nem tudjuk meg, milyenek is vagyunk valójában.

Mindannyian érezzük, hogy megváltozott a Földünk klímája, a négy évszak helyett úgy érezzük, hogy mintha csak kettő lenne. Évről-évre melegebb a nyár s enyhe a tél. A változás nyáron viseli meg legjobban egészségünket, egyre kevésbé bírjuk a szokatlanul nagy hőséget. Az egész Földet érintő klímaváltozásnak mi, emberek is okai vagyunk – hangzik a tudományos indoklás. Hogyan? – kérdeztük az ökológust?

Az orvosi beavatkozások - épp azért, mert nagyon gyakran fájdalmat okozó kezeléseket jelentenek-, óhatatlanul is negatív érzelmeket váltanak ki. A betegség akadályozza az egyént a szokásos napi tevékenységében és fájdalom, kellemetlen közérzet elviselésére kényszeríti. Az orvosi gyakorlat ősi törekvése ezen élmények negatív hatásának csökkentése.

Az elhízás önálló betegség, s ennek előszobája a túlsúly. Noha szemmel nagyon jól látható állapotról van szó, mégsem vesszük mindig észre, vagy nem tudatosítjuk magunkban és az érintettekben.

Mostanában - sajnos többnyire egy-egy szerencsétlenül végződött terápiás beavatkozás, műtét kapcsán - nem ritkán hallani a rádióban, olvasni az újságokban, hogy vajon minden a szakma szabályai, az érvényben levő protokollok szerint történt-e.

Világszerte egyre fiatalabb korban kezdik a dohányzást fiúk és lányok egyaránt. Káros következménye a krónikus hörghurut, mely ha hosszú időn át fennáll, a légzőszervek krónikus gyulladásához, tüdőtáguláshoz és légzési elégtelenséghez vezet, ami olyan fokúvá válhat, hogy bizonyos életkor után oxigénpalack nélkül nem tud lélegezni a beteg.