2018. Október 18. Lukács nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink! 

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikája (Klinika) az Auguszta főhercegnő fővédnöksége alatt 1914-ben átadott épületben (Auguszta Klinika) és az 1993-ban mellé épített szívsebészeti szárnyban működik. Maga a főépület 2008-ban Európai Uniós támogatás felhasználásával jelentősen megújult. Az eredetileg a tüdőbetegek ellátására épült szanatórium funkciója a több mint egy évszázad során számos alkalommal változott, a tüdőgyógyászat az I. sz. Klinikai Telepre került, az eredetileg önálló Kardiológiai és a Szívsebészeti Klinika 2007-ben történt egyesülésével alakult ki a jelenlegi struktúra.

A Klinika ellátási területe az Észak-Alföld és Észak-Magyarországként definiált régió, az ellátandó betegek száma a legmagasabb progresszivitási szinten meghaladja a 2 milliót. A szakmai profil a felnőtt kardiológia és felnőtt szívsebészet csak nem teljes spektrumát felöleli: a nem-invazív kardiológiát, az invazív, katéteres kardiológiai diagnosztikát és műtéteket a koronária, aritmia és szervi szív problémák kezelésére, a nyitott szívműtéteket és a minimál invazív szívsebészeti beavatkozásokat.

A kardiológia és a szívsebészet rohamos fejlődése újabb és újabb lehetőséget kínál a diagnosztikában és a terápiában. Célunk, hogy az új eljárásokat minél rövidebb időn belül meghonosítsuk, betegeink számára is elérhetővé tegyük.

Prof. Dr. Csanádi Zoltán
Intézetvezető



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Hungarostudy – az igazi hungarikum?

Már az ősember is szerette volna elhelyezni magát a nagyvilágban. Mi magyarok különösen sokat törődünk ezzel, finnugvor-török-levéd-sumér gyökérkereséseinkkel, és a hungarikum-vitákkal. Mert hungarikummá lett a piros paprika, a tokaji bor, Oláh Ibolya és Tony Curtis, Puskás Öcsi (de a mai futball nem…), a Hortobágy és a Balaton, sorolhatnánk. De ez így túl felszínes, ebből még sem mi, sem mások nem tudjuk meg, milyenek is vagyunk valójában.


A helyzet komplikáltabb és feketébb a délibábos Hortobágynál. Az ún. Hungarostudyban 1988-ban, 1995-ben és 2002-ben felmérték az országban a szociális-gazdasági jellemzők, a betegnapok és a depresszió súlyossága közötti összefüggéseket nők és férfiak között. Ezen felmérés eredménye sommásan, hogy a rosszabb gazdasági-szociális helyzet és kedvezőtlenebb egészségi állapot között elsődlegesen a depresszió közvetít. 1988-ban ez csak a férfiakra volt igaz, 1995-től már a nőkre is.
A 70-es években, amikor még a vas és acél országa voltunk, a bezártság, a környező világ meg nem ismerhetősége ellenére egy viszonylagos nyugalom és kiegyensúlyozottság jellemezte a gulyáskommunizmust. Akkor a magyar mutatók jobbak voltak, mint Ausztriában (!). Később viszont Magyarországon drasztikusan romlottak a halálozási arányok, míg a fejlett országokban javultak. A középkorú férfiak (45-65 év) halálozási aránya a 80-as évektől napjainkig rosszabb, mint az 1930-as években volt. Igazi magyarázatot erre nem találtak, el is nevezték közép-kelet-európai paradoxonnak, ugyanis nem találtak olyan, a halálozási arányokat befolyásoló tényezőt, amely 1930-ban jobb lett volna mint napjainkban. (Persze manapság a csehek, lengyelek már túljutottak ezen a paradoxonon…)
Mégis, egy lehetséges magyarázat a tartósan kontrollvesztett állapot és a krónikus stressz, más néven a „tanult tehetetlenség” melyek az egészséget súlyosan befolyásoló tényezők. Az egyén nem tudja megoldani kiszolgáltatott helyzetét, kisebb majd nagyobb fokú depresszió jelentkezik, majd diszfunkcionális viselkedés. Utóbbi jellemzői a jelentős lelkiismeret-furdalás kis hibák miatt is, a munkateljesítmény mint egyetlen értékmérő, más értékek (pl. család) háttérbe szorulása. Mindezek miatt honfitársainkat túlzott teljesítményorientáció, a fokozott szeretettség igénye, az életcélok hiánya, cinizmus, önvád jellemzik. Mindez egy önrontó kört indít be, és végső soron ez lesz felelős a romló morbiditási, mortalitási statisztikáért. arányokért.
Mindnyájan látjuk, hogy az elmúlt évtizedben egyre fokozódott a korrupció, a törvények megkerülése, a deviancia. Ennek hátterében az anómia áll melynek lényege, hogy a társadalomban egyre elterjedtebb az a nézet, hogy valaki igazán sikeres csak a társadalmi normák, törvények megsértésével lehet. Kimutatták, hogy az anómia az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb teret nyert hazánkban is.
A nemek közötti különbség szempontjából fontos, hogy a bemutatott önkárosító magatartásformák főleg férfiakra jellemzőek. A hagyomány szerint ugyanis a férfiaknak anyagilag sikereseknek kell lenni, gondoskodni kell a család egzisztenciális feltételeiről. Önértékelésüket a kereset és a társadalmi rang adja. Ezzel szemben a klasszikus nő inkább a család érzelmi oldaláéért és a társadalmi kapcsolatokért felelős. A nők önértékelését inkább a család belső harmóniája, egészsége, a szomszédság együttműködése adja. Sajnos az emancipációval növekedett a vezető beosztású, menedzser szemléletű nők száma, ezzel együtt csökkent a családközpontúság fontossága. A férfiak mellé a nők is felsorakoztak az anómia tekintetében és emiatt halálozási mutatóik sem sokkal jobbak már, mint a férfiaké.
Mit lehet(ne) tenni? Viszonylagos védelmet jelenthet az önhatékony és a környezetével együttműködő, problémaorientált stratégia. Fontos az egyéni kreativitás, kezdeményezőkészség, de káros az előretöréssel párhuzamos ellenségeskedés. Az önjavító kör pozitív gondolkodást, sikert, egészséget és további sikert jelent. Érdekes, hogy a fent ábrázolt káros folyamat döntően nem az adott ország gazdasági fejlettségétől függ, így az egyénnek elvileg lehetősége nyílik kevésbé fejlett, gazdasági-társadalmi nehézségekkel országokban is az önmegvalósításra.
A demoralizáció, anómia, krónikus önelégedetlenség tehát ugyanúgy hungarikumok lettek, mint Curtis vagy Puskás. Ideges, szomorú ország lettünk. Mindnyájunk érdeke, hogy legalább e tekintetben térjünk vissza a 30-as évek színvonalára…

További részletek: Kopp Mária, Kovács Mónika Erika: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón Semmelweis Kiadó, 2007.

Dr. Szekanecz Zoltán
Reumatológiai Tanszék 

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.