2018. Szeptember 23. Tekla nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink!

Intézetünk évtizedek óta áll a kelet-magyarországi szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők rendelkezésére. Az évek során folyamatosan bővülő épületünkben, egyre több pácienst tudunk a megnövekedett igényeknek megfelelően minőségi ellátásban részesíteni. Változnak a gyógyítási irányelvek, de egy valami 30-40 éve hasonló alapokon nyugszik: a rendíthetetlen gyógyítani akarás.

Prof. Dr. Édes István
Intézetvezető
DE KK Kardiológiai Intézet



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Egyik szenvedély a másik után

Napjainkban természetes szokássá vált az alkohol fogyasztása. Magyarország e tekintetben a világ élmezőnyébe tartozik.


A statisztikai adatok szerint hazánkban legalább 300 ezer súlyos alkoholbeteg él, ők már függenek az italtól. A kezelésre szoruló alkoholisták száma összesen félmillió. Számuk az elmúlt 30 évhez képest megnégyszereződött. A férfiak mellé felzárkózva, a nők fogyasztása is fokozatos növekedést mutat. Ez a trend összefügg mai kultúránkkal, értékrendünkkel, és azoknak a szokásoknak a terjedésével, amelyekben nélkülözhetetlenné válik az alkohol. Az italozás összefonódik a társas összejövetelekkel, szórakozással, ünnepélyes alkalmakkal, az ivás a társasági élet élénkítését szolgálja. S mindezek mellett szerves része étkezési kultúránknak.

Út a megszokáshoz

A legtöbb embernek meggyőződése, hogy eleget tud az alkoholizmusról, holott ez a tudás felszínes. Az alkohollal élő fiatalok többsége állítja, hogy hatalma van az alkohol felett, és bármikor véget tudna vetni szenvedélyének. Tele vagyunk előítéletekkel, amelyek leginkább arra jók, hogy elhiggyük: velünk ez nem fordulhat elő. A megelőzést nem lehet elég korán kezdeni. Az alkohol egyre fiatalabbak életében bukkan fel, náluk a baráti társaság a legfontosabb motiváló erő. Az út a megszokáshoz vezet, s nem is olyan rögös, mint gondolnánk. Ifjúkorban a szülőknek lehet a legnagyobb visszatartó erejük, ha jó a kapcsolatuk gyermekeikkel. Az alkoholizmus legtöbbször olyan emberek esetében fordul elő, akiknek szülei között is volt alkoholbeteg. Az anya alkoholfogyasztása sokkal veszélyesebb az utódra, mint az apáé.

Lélektani hajlamosító tényezők

E tényezők valamilyen örömhiányt fejeznek ki. Amikor deviáns viselkedés kialakulásáról beszélünk, szinte minden esetben feszültséghelyzetet találunk, például párkapcsolat problémáit, családi viszályt, munkahelyi gondokat, elmagányosodást. A mértéktelen alkoholfogyasztás részben ezekkel, az átmeneti vagy tartós feszültségállapotokkal függ össze. Az alkoholról a pszichoanalitikus felfogás azt tartja, hogy a „felettes én”, vagyis az emberben rejlő belső „morális hatóság” oldószere. Főleg a szorongást oldja, amely legfőképp a megfelelni nem tudás érzéséből eredhet. Ezért is szokták az alkoholt használni a lámpaláz, a vizsgadrukk, a versenyláz oldására. Az alkoholos hatás alatt az egyén olyannak érzi magát, mint amilyen szeretne lenni. Minden rejtett vágya a felszínre kerül. Megszűnik körülötte a valóság és a saját, képzeletbeli világában bontakozik ki. Nyilvánvaló tehát, hogy az alkohol kielégülést, örömöt szerez. Élvezői egyfajta jutalmazásnak tekintik önmaguk számára, amely „jutalommal” újra és újra élnek.

Társadalmi elidegenedés

Az emberi személyiség szocializáció során alakul ki, amely egész életét végigkíséri. A meghatározó életszakasz a gyermekkor, s a legtöbbször ebben az életszakaszban következnek be azok a zavarok és feszültségek, amelyek elvezetnek a devianciához. A szocializáció legfontosabb intézménye a család. A normákat és a szokásokat elsősorban a szülők, majd a körülvevő környezet adja át. Ahogy a normák és erkölcsök lazulnak, az emberi kapcsolatok is egyre felszínesebbé válnak. A személyes kapcsolatok a társadalmi elidegenedés során leépülnek, beszűkülnek. A mai családok többsége már nem tud kellően figyelni gyermeke személyiségfejlődésére. A rendezetlen családi körülmények között az alkoholista családok különösen súlyos veszélyforrások. Az ilyen szülők nem tudják megteremteni gyermekük számára a szükséges stabilitást, elhanyagolják, akár bántalmazzák is őket. Kiszámíthatatlan, abnormális viselkedésükkel, örökös stresszhelyzetet idéznek elő. A szülő(k) ivását és ehhez társuló viselkedésüket a gyermek eltanulja, és beépíti saját viselkedési szokásába.

Fiatal szenvedélybetegek

Az iskola, mint másodlagos szocializációs színtér említendő. A szülői nevelés mellé a későbbiekben felzárkóznak az oktatási intézmények. Ha a gyermek és a szülő közötti interakció csökken, akkor előtérbe helyeződik az iskola, amely azonban ezt nem tudja pótolni. A fiatalok a világnézetüket javarészt szüleiktől öröklik, később ez formálódik hasonló évjáratú társaik körében. Az azonos életkorú fiatalok kölcsönös személyiségfejlesztő hatása számottevő. Napjainkban sajnos a baráti társaság egyre inkább deviáns értékekre szocializálja a gyermeket. A káros szenvedélyeket legtöbbször ebben a közegben, a barátok hatására próbálják ki. A veszély akkor fokozódik, ha a szülőkkel nincs meg a támogató kapcsolat. Az alkohol és a drogfogyasztás egyre fiatalabb rétegekre jellemző. Ezzel összefügg, hogy maga a szerhasználat is egyfajta hajlamosító tényező, mert az egyik szenvedély mintegy előkészíti a terepet a másik számára.

Felbomló család

Az alkoholisták legjellegzetesebb sajátosságai az embertársi kapcsolatokban megnyilvánuló felületesség, az elégtelen partnerképesség a házasságban, a családban és a baráti körben. A társadalomban elfogadottnak számító alkoholfogyasztás ártalmaival szemben nagyon nehéz felvenni a küzdelmet. Az alkoholizmus betegségként való elismerése több évtizedes munka eredménye, amelynek során nem csak a közvéleményt, de az egészségügyet is meg kellett győzni arról, hogy a részegség nem egyszerűen bűn. Az alkoholizmus társadalomra nehezedő problémái közül a legfontosabbak egyike a családok életét érinti. Az ilyen károsodások még objektív mutatókkal sem regisztrálhatók, nem lehet hűen tükrözni azoknak a családoknak az életét, akiknek egy vagy akár két tagja alkoholista. Nem lehet leírni és átérezni milyen szenvedéseket és kínlódásokat élnek át, úgy, hogy rájuk senki sem gondol. Az alkohol először megterheli, majd tönkreteszi a családot. Az alkoholista családja az átlagosnál sokkal gyorsabban bomlik fel. A válási folyamat gyakran évekig tart és számos egyéb krízissel jár együtt. Az alkoholista családból származó gyermekeknél magasabb százalékban fordulnak elő viselkedés- és kontaktuszavarok. Sok gyermek úgy hiszi, ő a felelős szülei boldogtalansága miatt. A gyermekek nemcsak az anyagi gondoskodást, hanem a megértést és szeretetet is hiányolják. Reakcióként visszahúzódnak a saját kis világukba. A gyermekeken kívül szenvedő alany a nem italozó házastárs is. Egyedül marad a család, és persze a saját gondjaival, mert az alkoholista egyikben sem tud részt venni. A férfiak gyakori alkoholizmusa a házasságban és a családban meghatározó tényező a nők depressziójának kialakulásában. Az alkoholista általában erőszakos, és nem riad vissza a tettlegességtől sem. A megelőzés már a gyermek születésével, sőt előtte elkezdődik. A szülők feladata a családon belüli helyes szocializáció. Az alkoholellenes műsorok, az egészségügyi nevelés-felvilágosítás szinte teljesen hiányzik az iskolai tantervekből és a médiából. Kialakítása erőfeszítést igényel, de a befektetés biztosan megtérülne.

Hiányzó belátás

A másodlagos megelőzés során már a kialakult szenvedélyt, hozzászokást próbálják megszüntetni, ezzel megakadályozva a betegség további terjedését. Az alkoholista egyént gyógyítani kell, mert az alkoholizmus: betegség. Ám az alkoholbetegeknek csak nagyon kis hányada kerül szakorvosi kézbe, ők is többnyire kényszerből. Vagy családi, munkahelyi kezdeményezés hatására cselekednek, vagy már kialakult náluk valamilyen szövődmény. Azoknak a száma, akik önszántukból jelentkeznek, csekély. Sajnos, kialakult az emberekben egyfajta negatív viszonyulás az alkoholistákkal szemben. Úgy tekintenek rájuk, mintha erkölcsileg gyengék volnának, és akaraterejük hiánya miatt a gyógyulásra képtelenek. A betegek viszonyulására jellemző, hogy nagy részük esetében a belátás is hiányzik. Sokan határozottan visszautasítják, hogy ők rendszeres szeszesital-fogyasztók volnának. A szenvedélyekhez való hozzászokás nem megváltoztathatatlan és nem gyógyíthatatlan. A korai felismeréssel, ha még nem alakult ki a függőség, könnyebb elhatározni, hogy vége. Az esetek többségében azonban ennek a felismerésnek a hiánya okozza a problémát. A leszokás gondolata akkor szokott először megjelenni, amikor szövődmények lépnek fel. A siker aránya alacsony, de van, aki le tud szokni, végigkínlódva a hiánytüneteket. A visszaesés viszont ilyen esetekben, stressz vagy konfliktus hatására, igen magas. Az egyén persze többnyire elhiteti önmagával, hogy ez csak ideiglenes állapot, megpróbálva fenntartani önbecsülését.

Önsegítő csoport

Több önsegítő csoport közül talán a legismertebb az Anonim Alkoholisták szervezete. Elérhetőségei: hétfőn: 18 órakor Debrecen, Leány utca 2. sz., Nagytemplom Ifjúsági Központ, tel.: 06-20/531-7569; kedden: 18 órakor Debrecen, Rákóczi út 7. sz. tel.: 06-70/931-2854; szerdán: 18 órakor Debrecen, Böszörményi út 1. sz. tel.: 06-70/227-1703; vasárnap: 18 órakor Debrecen, Böszörményi út. 1. sz., tel.: 06-70/227-1703. E csoport a leszokás, öngyógyítás kollektív formája. A neve is tükrözi, hogy tagjai számára szavatolja a névtelenséget. Olyan nők és férfiak közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, és segítenek másoknak megoldani az alkoholizmus problémáját, együttműködnek a családokkal, és együttműködésre kérik a terápiában a házastársakat is. Olyan kezelési formák is kialakultak, amelyekben nem a teljes leszokásra, hanem a mértékletes fogyasztásra próbálják megtanítani a betegeket. Az alkoholizmus messzebbre mutat önmagánál. Nem lehet elkülönített jelenségként tárgyalni, sem forrásai, sem következményei alapján. A vele való foglalkozás össztársadalmi felelősséget igényel, amelyben az emberi kapcsolatok alakulásának jelentős szerepe van. Észre sem vesszük, mennyire elidegenedünk egymástól. Ezért fontos, hogy fölismerjük környezetünkben az alkoholizmus kezdeti tüneteit, és meghalljuk mások segítségért való kiáltását.

Bognár Adrien
ambulanciavezető asszisztens
Pszichiátriai Klinika

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.