2018. Október 21. Orsolya nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink! 

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikája (Klinika) az Auguszta főhercegnő fővédnöksége alatt 1914-ben átadott épületben (Auguszta Klinika) és az 1993-ban mellé épített szívsebészeti szárnyban működik. Maga a főépület 2008-ban Európai Uniós támogatás felhasználásával jelentősen megújult. Az eredetileg a tüdőbetegek ellátására épült szanatórium funkciója a több mint egy évszázad során számos alkalommal változott, a tüdőgyógyászat az I. sz. Klinikai Telepre került, az eredetileg önálló Kardiológiai és a Szívsebészeti Klinika 2007-ben történt egyesülésével alakult ki a jelenlegi struktúra.

A Klinika ellátási területe az Észak-Alföld és Észak-Magyarországként definiált régió, az ellátandó betegek száma a legmagasabb progresszivitási szinten meghaladja a 2 milliót. A szakmai profil a felnőtt kardiológia és felnőtt szívsebészet csak nem teljes spektrumát felöleli: a nem-invazív kardiológiát, az invazív, katéteres kardiológiai diagnosztikát és műtéteket a koronária, aritmia és szervi szív problémák kezelésére, a nyitott szívműtéteket és a minimál invazív szívsebészeti beavatkozásokat.

A kardiológia és a szívsebészet rohamos fejlődése újabb és újabb lehetőséget kínál a diagnosztikában és a terápiában. Célunk, hogy az új eljárásokat minél rövidebb időn belül meghonosítsuk, betegeink számára is elérhetővé tegyük.

Prof. Dr. Csanádi Zoltán
Intézetvezető



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Feszültségoldásra meseolvasás

Manapság mesélni gyermekeknek szokás, pedig a mesék a 19. század végéig elsősorban a felnőtteknek szóltak. A mesemondók által a meséknek nemcsak szórakoztató funkciójuk volt, hanem a mesehallgatókat stratégiákkal, életvezetési tanácsokkal látták el.


A mesék mindig is az emberről, annak lehetőségeiről, tévedéseiről, döntéseiről, a tévedések korrekcióiról mondanak valami fontosat. Tehát nem arról van szó a mesékben, hogy minden rendben van, hanem, hogy minden rendbe hozható – írja Boldizsár Ildikó Mesepoétika című könyvében.

Azonosulás

Bruno Bettelheim osztrák származású amerikai gyermekpszichológus és író szerint a mese intellektuális szinten gondolkodásra, a képzelőerő fejlesztésére, önismeretre ösztönöz. Érzelmi szinten pedig nemcsak feszültségoldó, harmonizáló, hanem a mese valamelyik szereplővel azonosulni is megtanít, így a szereplőn keresztül sokkal könnyebb önmagunkról is beszélni.

Gyógyító erő

A mese egy olyan történet, amelyben mindenért meg kell dolgozni, semmi sem magától működik rendben. A mese képes összerendezni a káoszt és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének ez az egyik titka. Ugyanakkor, ha nem tekintjük gyógyító történetnek a mesét, akkor is megtapasztaljuk simogató, megnyugtató, vigasztaló hatását. Képes olyan folyamatokat elindítani a lélekben, amit lélekfrissítésként is felfoghatunk.

Egyensúly

A legtöbb mesetípus, de főként a varázsmesék vagy tündérmesék egy hiányállapotból, egy károkozásból indulnak vagy egy birtokolni vágyott tárgy utáni sóvárgásból. Majd a hős elindul otthonról, próbatételeken megy keresztül, találkozik az ajándékozóval, aki varázseszközt vagy a keresett tárgy megtalálásához segítőtársat ad neki, a hős megküzd az ellenfelével és végül hazatér. A mese végére a kezdetben felbomlott egyensúly helyreáll. Ugyanis a mese egyik terápiás értéke abban rejlik, hogy minden történet az egyensúlyhoz, egészséghez vezető utat mutatja meg. A mesehős mintát adhat, hogyan lehet megoldani különböző problémákat, élethelyzeteket.

Minőségi idő, kapcsolat

A mese csodálatos eszköz arra, hogy a szülő és a gyermek tartalmas, minőségi időt töltsenek együtt, folyamatosan kapcsolatban legyenek egymással. A mesék oldhatják a feszültséget azáltal, hogy érinthetik azokat a szorongásokat, félelmeket, amelyeket nem tudunk, nem merünk szavakba foglalni. Mindezek a negatív érzések a mesékben szimbolikus formában jelennek meg, öltenek testet.

Szókincs, képzelet

A mesehallgatás a gyermek szókincsének fejlesztése mellett a képzeletének fejlődésében is fontos szerepet játszik. Amennyiben a mesekönyv, amelyből mesélünk, kevés illusztrációt tartalmaz, a gyermek fantáziáját jobban megmozgatja, mintha kész képet kapna. A gyermek a mesét hallgatva nemcsak a mesélőre, a szülőre figyel, hanem befele is. A gyermek fantáziáján múlik, rá van bízva, hogyan képzeli el a történetet, milyen belső képeket alkot. Fontos, hogy átéléssel meséljünk, a mesélő is élje át a mesélt történetet. Figyeljünk oda, hogy a hangerőnk, hangszínünk, hangsúlyunk váltogatásával átélhetőbbé tehetjük a mesét. Így a különböző szereplőket is könnyebben megjeleníthetjük, melyek segítenek abban, hogy a gyermek belső képe kidolgozottabb legyen. A gyermek a mesélés közben kérdéseket tehet fel. Ilyenkor ne sajnáljuk félbeszakítani a mesét, mert a kérdések fontos részei a mese és a gyermeket körülvevő világ megértésének. Fontos, hogy a kérdésekre megnyugtató választ adjunk.

Közösen eltöltött idő

A mese befogadásához nyugalomra van szükség, ezért talán a legalkalmasabb idő az esti elalvás előtti időszak, lefektetéskor, de az esti mesélésen kívül mesélhetünk az utcán az óvodába sétálva, az autóban, az orvosi rendelőben, a tömegközlekedésen. A lényeg a gyermek és szülő közötti kölcsönhatás, a közösen eltöltött idő. Mesélhetünk könyvből is, de a legjobb, ha fejből mesélünk, mert ilyenkor láthatjuk a gyermek reakcióit, melyik rész mennyire tetszik neki, melyik az, amelyik esetleg ijesztő számára. Nem kell megijedni, ha a mesét nem tudjuk teljes egészében úgy elmesélni, ahogy a könyvben le van írva. Nyugodtan átnevezhetjük a szereplőket, vihetünk bele új elemeket, hagyhatunk ki részeket, a lényeg, hogy fejből mondjuk el a mesét.

Mese és valóság

A különböző korú gyerekeknek, különböző tartalmú meséket meséljünk. Másfél és kétéves kor között, az első mesék az adott napjukról szóljanak, a hétköznapokról. Ebben a korban a gyermekek szívesen hallgatnak olyan meséket, amelyek középpontjában ők maguk szerepelnek és a saját életükkel kapcsolatosak a történetek. Később szerepelhetnek a mesében állatok, például cica mama és kis cicái… A két-háromévesek számára örömöt jelentenek a tárgyképeskönyvek, amelynek lapjain egy-egy ismert tárgy látható és azt meg tudják nevezni. Négy-ötéves korban már képesek elkülöníteni a valóság elemeit a mese elemeitől és bele tudják élni magukat a mese különböző helyzeteibe, azonosulnak a mesehőssel. Majd öt-hat éves korban következhetnek a bonyolultabb, hosszabb tündérmesék.

Szorongás oldása

Ha a gyermek többször kéri ugyanazt a mesét, az jelentheti azt, hogy van egy olyan feldolgozatlan problémája, amire a mesében, szimbolikus úton ugyan, de segítséget kap. Ilyenkor a gyermek a szorongásaival, félelmeivel dolgozhat és minél többször hallja a kért történetet, annál biztosabban mozog az adott cselekményben, egyre jobban oldódnak feszültségei. Tehát annyiszor meséljük el a gyermeknek az újra és újra kért mesét, ahányszor csak szeretné. Mindezzel fokozzuk a biztonságérzetét és hozzásegítjük az élményei megfelelő feldolgozásához.


Miholecz Judit
klinikai gyermek szakpszichológus
Gyermekhematológiai-Onkológiai Tanszék

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.