2018. Június 21. Alajos, Leila nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink!

Intézetünk évtizedek óta áll a kelet-magyarországi szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők rendelkezésére. Az évek során folyamatosan bővülő épületünkben, egyre több pácienst tudunk a megnövekedett igényeknek megfelelően minőségi ellátásban részesíteni. Változnak a gyógyítási irányelvek, de egy valami 30-40 éve hasonló alapokon nyugszik: a rendíthetetlen gyógyítani akarás.

Prof. Dr. Édes István
Intézetvezető
DE KK Kardiológiai Intézet



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Parkinson-kóros beteg ápolása

„Minden sokkal nehezebb, ha a tested újra és újra visszahúz". James Parkinson írt először, 1817-ben, a Parkinson-kórról, róla nevezték el a betegséget, amely a második leggyakoribb degeneratív idegrendszeri megbetegedés. Legtöbb betegnél az első tünetek 50-60 év között jelentkeznek. Világszerte 6,3 millió, hazánkban 20-30 ezer ember küzd Parkinson-kórral.


A tudomány jelenlegi állása szerint a betegség nem gyógyítható, de gyógyszeres kezeléssel, fizikoterápiával, szükség esetén sebészeti eljárással jól szinten tartható. A kórkép négy központi tünete: tremor (remegés), rigor (izom feszülés), hypo/bradykinezis (mozgás csökkenés), tartási instabilitás (nem jó a beteg egyensúly érzéke), ezeken kívül még számos tünet lehetséges. A kezelés célja: a tünetek szinten tartása, a betegség előrehaladásának lassítása, az önellátó képesség megtartása, a megfelelő életminőség garantálása.

Elfogadás

A betegnek együtt kell élnie a megváltozott egészségi állapotával. Fontos, hogy elfogadja a betegségét, pozitív szemlélet alakuljon ki, aktív résztvevője legyen a kezelésének, illetve az ápolásának. Nemcsak a betegnek kell elfogadnia a megváltozott körülményeket, hanem a családnak és környezetének is. A betegek 10 százaléka kerül kórházba, tehát nagy részüket otthonukban kezelik és ápolják. Ebből következik, hogy az ápoló egyik legfontosabb feladata a beteg és hozzá tartozójának oktatása és a bizalom kialakítása. Az oktatás célja: információt nyújtsunk a betegségről, segítséget az ápoláshoz és gondozáshoz.

Ápolás

Az ápolás betegközpontú, személyre szabott, és mindig a beteg aktuális szükségleteiből induljon ki, nem kiszolgáljuk a beteget, csak segítjük az önellátás legmagasabb szintjének elérésében. A kórházban a beteg napirendjét át kell alakítani, el kell kerülni a siettetést, kapkodást, a mindennapi teendők ne okozzanak stresszhelyzetet, hiszen az nagymértékben ronthatja a beteg állapotát. A különböző feladatok több időt vesznek igénybe a meglassultság miatt, ezért megfelelő időt kell adni ezek elvégzésére (fürdés, borotválkozás, étkezés, stb.). Otthon a család igyekezzen elkerülni a zsúfolt napokat (egy napra egy program elegendő), óvja a beteget a kimerüléstől. A betegség romlása elleni küzdelem alapja a megfelelő gyógyszerelés. A beteget mindig ültessük fel, fekve gyógyszert soha ne adjunk! Az orvos által előírt gyógyszert mindig pontos adagban, étkezés előtt fél órával, bő folyadékkal kell bevenni.

Mozgás

A betegség előrehaladtával a járás megváltozik, a lépések rövidülnek, a karlendítés elmarad, a beteg lábai letapadnak. Fontos a naponta többszöri járásgyakorlás, a járás megkönnyítése érdekében „vezényeljünk" a betegnek, kérjük, hogy emelje magasra a térdeit, mintha egy vonalat akarna átlépni, a járás zenére is történhet. Szükség lehet segédeszközök alkalmazása is (rollátor, bot, járókeret), ebben az esetben meg kell tanítani a beteget ezen eszközök használatára. Mozgásképtelen beteg esetében fontos a napi aktív és passzív torna, kétóránkénti testhelyzetváltozás, ezen ápolási beavatkozásokkal megelőzhető a felfekvés, tüdőgyulladás, valamint a kontractúrák (ízületi mozgásbeszűkülés) kialakulása. Fontos! A napokig tartó fekvés után a mobilizálásnak fokozatosnak kell lennie: első lépés az ágyban való ültetés, azután székben, majd fokozott figyelem mellett következhet az állítás, járatás. Ilyenkor előfordulhat hirtelen vérnyomásesés, amit ájulás követhet. Kórházi körülmények között az állító ágyat alkalmazzuk ennek megelőzésére. A beteg izomerejének fejlesztésére és az egyensúly javítására alkalmas az állítógép. Otthon, két emberrel állíthatjuk a beteget, az ágy végénél, a háta mögé tegyünk egy széket, védjük az eleséstől.

Pihenés - mozgatás

Otthon és a kórházban is fontos, hogy milyen a beteg ágya és széke. Az ágy fejvége legyen emelhető, legyen kapaszkodóval ellátva, a beteg lábai biztosan érjék a talajt felüléskor, lehetőleg antidecubitor matracot használjunk. A beteg biztonsága érdekében tudjunk védőrácsot felhelyezni, legyen az ágy fölött egy kicsi lámpa, ami ébredéskor segít a tájékozódásban. A beteg széke legyen mindig keményalapú, ülőpárnával ellátott, legyen karfája, ami segíti a felállást. A nagyon puha ágy és szék nehezíti a felkelést, illetve a felállást, a beteg emiatt veszíthet az önállóságából. Használhatunk elektromos kiültető széket, amelyet a beteg egyedül tud irányítani. Otthonra lehetőség van betegágyat és kiültető széket is kölcsönözni a Máltai Szeretetszolgálattól.

Táplálás

A betegek általában testsúly csökkenéssel küzdenek, (nyelési, rágási nehezítettség, motiváció hiány, ízérzés-csökkenés) miatt. Szükséges a napi 5-6-szori étkezés, gusztusos tálalás, egyszerre kevés mennyiség, felkockázva, hogy a beteg minél kevesebb energiát fektessen a rágásba, valamint ezzel megelőzhető a vércukorszint nagyfokú ingadozása is. Diéta nem szükséges, csak a túlzott fehérjebevitelt kell mellőzni. Az étkezés előtt tegyük rendbe a beteg környezetét, használjunk előkét, ne zavarja a beteget, ha lecsorgatja a ruháját. Az étkezés megkönnyítésére használjunk segédeszközöket, öntapadós tányért, megvastagított nyelű evőeszközt, ezeket könnyebb megfogni, és házilag is elkészíthető (2-3 parafadugót húzunk az evőeszközök nyelére). Súlyos esetben folyékony pépes étrend válhat szükségessé, ha ez nem segít, akkor a mesterséges táplálás, táplálószonda segítségével. Ebben az esetben otthoni tápláláshoz a közvetlenül a gyomorba beültetett, rögzített szonda (PEG) használható. Lényeges, hogy a beteg a kórházban a társaival, otthon pedig a családdal étkezzen, kerüljük el a kirekesztettség érzését. Fontos a napi 2,5-3 liter folyadék elfogyasztása. Amikor a folyadék nyelése nehezített, használhatunk táplálék sűrítőt, ami elősegíti a nyelés biztonságát. A kéz remegését mérsékelhetjük, ha a beteg csuklójára sportsúlyt rögzítünk. Nehezen mozgó beteg esetén rögzítsünk kis kosarat az ágyhoz vagy a székhez, és ebbe tegyük a folyadékot (sportpalackban). A sportpalack használata megkönnyíti a bevitt folyadék mérését, valamint, ha a beteg elejti, nem borul ki az ágyba, illetve a betegre az összes folyadék.

A beteg ruházata

Legyen kényelmes, természetes anyagú, nedvszívó, könnyen felvehető, a gombok helyett használjunk cipzárt. A felsőrészen legyen zseb, legyen benne mindig zsebkendő, hogy nyálfolyás esetén a beteg könnyen tudja használni. Az alsórész legyen gumis, a zokni ne legyen a bokán szoros. Fontos, hogy a cipő legyen magas szárú, talpa ne csússzon, a normál fűzőt kicserélhetjük tépőzárra vagy elasztikus cipőfűzőre, így a beteg könnyen fel tudja húzni.

Testi higiénia

Mindennap biztosítanunk kell a megfelelő testi higiéniát (fürdés, hajmosás, körömvágás stb.), fekvő beteg esetén az ápoló vagy hozzátartozó végzi, ha valamennyire önellátó a beteg, akkor csak segédkezzünk. Fontos kiemelni a bőrvédelmet, a műfogsor megfelelő tisztán tartását, a frizura rendbetételét, nőknél használjuk a megszokott arckrémeket, illetve parfümöket, férfiaknál lényeges a borotválás, a mindennapi fitymatisztítás. Ezen apró ápolási beavatkozások elvégzésével, a beteg jól érzi magát, és magabiztossá válik. A fürdőszobában legyenek kapaszkodók, mindig legyen szék, amire a beteg le tud ülni, ha elfárad. Nehezen mozgó egyén esetében használjunk kerekes fürdetőszéket.

Ürítés

A normál széklet- és vizeletürítés elősegítése érdekében, használjon a beteg WC-magasítót, ami könnyebbé teszi a felállást és a leülést, súlyosabb esetben WC-szék használata segíthet. Incontinentia (vizelet/széklettartási nehezítettség) kialakulása esetén, a testváladékokat fel kell fogni, erre különböző eszközök állnak rendelkezésre (kacsa, ágytál, pelenka, férfiak részére condom katéter). A condom-katéter nagyon hasznos, mivel összeköthető a vizeletgyűjtő zsákkal, ruha alatt jól elrejthető, emeli a beteg komfort érzetét, és kisebb a felszálló fertőzés veszélye. Magabiztosabban mehet el otthonról, nem kell attól tartania, hogy mindenki észreveszi. Vizelet elakadás esetén, állandó hólyag-katéterre van szükség. Sokan székrekedéssel küzdenek, próbáljuk először természetes úton megoldani a problémát (sok gyümölcs, bő folyadék, éhgyomorra lekvár), végső esetben használjunk orvos által felírt gyógyszert.

Biztonságos környezet

Otthon és a kórházban is egyaránt nagyon fontos! Korábban volt szó az ágyra szerelhető védőrácsról, kis lámpáról, de elengedhetetlen a nővérhívó közelsége is, hogy a beteg bármikor tudjon segítséget kérni. Otthon ne legyenek küszöbök, legyenek kapaszkodók, fontos a jó megvilágítás, a lépcsőfokokat jelöljük meg, ne rakjunk szőnyeget, kerekítsük le a bútorok kiálló részeit, a fürdőszobában használjunk csúszásgátlós járólapot, emeleten magasítsuk meg az ablakpárkányt. Magyarországon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár támogatást nyújt a betegek lakásainak akadálymentesítéséhez, ehhez a háziorvos segítségét kell kérni.

Szabadidő

A szabadidő tartalmas kihasználására meg kell találni a megfelelő elfoglaltságot. Kórházban olyan szobát válasszunk, ahol van televízió és beszélgető partner. Bízzunk a betegre olyan apró feladatot, amit el tud végezni, ebből érzi, hogy szükség van rá. Otthon nagyon fontosak a közös étkezések, társasjátékok, családi összejövetelek. A családban és a környezetben élő fiatal generációval, fogadtassuk el a beteg állapotát. Próbáljuk előmozdítani új kapcsolatok kialakulását (internetes oldalak, klubok), itt a betegek hasonló problémával küzdő emberekkel vehetik fel a kapcsolatot.
Minden tudásunkkal, erőnkkel azon kell igyekeznünk, hogy a betegek minél hosszabb ideig megőrizzék az önellátó képességüket, életük végéig tiszteletben tartsuk az emberi méltóságukat valamint megfelelő életminőséget szavatoljunk számukra. A hosszú távú gyógyítás, ápolás, rehabilitáció adhat esélyt a betegnek, hogy megközelítse a korábbi életminőségét.

Kocsány Józsefné
diplomás ápoló
Neurológiai Klinika

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.