A gyomorrák leginkább 50 és 70 éves kor között jelentkezik, férfiaknál kétszer olyan gyakran fordul elő, mint nőknél. Nincs igazán válasz arra, hogy mi növelheti egyértelműen e daganatféleség kialakulásának kockázatát. Előfordulhatnak ugyan családi halmozódások, de más ráktípusokhoz képest a kutatók a genetikai tényezőknek evesebb szerepet tulajdonítanak, inkább a külső hatásokra irányítják a figyelmet. A gyomor nyálkahártyájának gyulladásától a túl sós ételeken, a dohányzáson át egyes gyógyszerhatóanyagokig és a helicobacter pylori fertőzésig több tényező is felmerül, amely hatással lehet a daganatos elváltozás kialakulására.

Gyomornyálkahártya rendellenesség

A gyomorrák kialakulását megelőzi a gyomor nyálkahártyájának valamilyen rendellenessége. A gyomorbetegségek közül különösen a fekélyekre és az egyébként ártalmatlannak ítélt polipokra is oda kell figyelni, mert mindkét elváltozás daganatos átalakuláson mehet keresztül. A gyomorban kialakuló daganatos burjánzás kezdeti szakaszában nincsenek jól elkülöníthető tünetek. Rendszerint olyan bizonytalan eredetű panaszok merülnek fel először, amelyeknek a betegek nem is tulajdonítanak jelentőséget. Jelentkezhet étvágytalanság, állandósuló teltségérzés, ételundor, fogyás és gyomorfájdalom is. Súlyosabb esetben hányás, vérzés, elzáródásos panaszok komplikálhatják a klinikai képet. A bizonytalan tünetek miatt a betegek nagy része akkor fordul orvoshoz, amikor már olyan előrehaladott stádiumban van a daganat, hogy kiterjedtsége, valamint áttétei miatt nem operálható.

Gyomortükrözés

A korszerű diagnosztikában kiemelkedő jelentősége van a gyomortükrözésnek (endoszkópia), melynek során szövettani mintavétel is történik. A hagyományos gyomorröntgennek is lehet szerepe, főleg a gyomorkontúr és gyomorfalmozgás megítélésében. A hasi UH-, ill. CT-vizsgálat a folyamat kiterjedtségéről adhat felvilágosítást. Mindemellett laborvizsgálatok végzése (vérkép, kémia, májenzimek, tumor markerek) is a kivizsgálás részét képezi. A gyomorban megjelenő tumorok ellen még manapság is a sebészkés a leghatékonyabb, kivéve a kiterjedt, műtéttel nem eltávolítható, ill. áttétes daganatokat. A sebészi beavatkozás mértéke függ a tumor elhelyezkedésétől és kiterjedésétől. Nemcsak a rákos gyomor, de a környéki nyirokcsomók, esetleg szomszédos szervek (lép,vékonybél) is eltávolításra és szövettani feldolgozásra kerülnek. A gyomordaganat nem sebészi kezelését a gyógyszeres és a sugárkezelés jelenti, melyek hatékonysága mindenképpen elmarad a kuratív sebészi terápia mögött. A gyomorrákos betegek átlagos 5 éves túlélési valószínűsége mindössze 30 százalék, ám ez az érték a korai stádiumban felismert daganatok esetén a 80 százalékot is elérheti. Döntően meghatározó, hogy a diagnosztizálás időpontjában alakultak-e ki már áttétek, s azok milyen kiterjedésűek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a kontrollvizsgálatok jelentőségét, hiszen a sikeres műtét, majd felépülés után is megmarad az esély a tumor kiújulására.

Dr. Gonda Andrea