A medencevégű fekvés előfordulása a 32-ik héten várható 25 százalékos előfordulási arányról 4 százalékra csökken a szülés várható idejéhez közeledve. Az ezredfordulón végzett nemzetközi prospektív randomizált (a vizsgálatok mintáit véletlenszerűen kiválasztó, a kilátásokat jelző) tanulmány szerint a tervezett császármetszés csökkenti az újszülöttkori komplikációk várható előfordulását 3,36 százalékról 1,6 százalékra. A 2000-ben befejezett nagy nemzetközi tanulmányban 2080 terhest soroltak véletlenszerűen a tervezett hüvelyi szülés és a tervezett császármetszés csoportokba. A tanulmány meggyőző eredményei alapján a világ legtöbb országában ma már a szakmai ajánlások is ennek megfelelően változtak.

Kevesebb újszülöttkori halálozás

Ma már az először szülő nők esetében elenyésző a hüvelyi medencevégű fekvéses szülések előfordulása. Nem randomizált, de lényegesen magasabb, több tízezres esetszámú vizsgálatok is megerősítették, hogy először szülő nők esetében a tervezett császármetszés ugyan növeli a császármetszések gyakoriságát és az ezzel társuló szövődmények előfordulását, de az újszülöttkori halálozás és megbetegedések előfordulása lényegesen kisebb. Ennek ellenére a kérdés nem tekinthető véglegesen lezártnak, ugyanis szintén több százas illetve több ezres esetszámú svájci, francia és belga beszámolók szerint gondosan kiválasztott esetekben a medencevégű hüvelyi szülés eredményei nem rosszabbak, mint a tervezett császármetszéssel medencevégű fekvésből világra hozott újszülötteké. A szakmai vita folytatásának további érve, hogy az említett 2000-es tanulmányban a beválogatási kritériumok betartása nem volt elég következetes, a szülés alatti monitorozás alkalmazása sem volt egységes a vizsgálati populációban és a résztvevők jelentős része a vajúdás megindulásakor került beválogatásra. További adatok szükségesek a hosszú távú gyermekgyógyászati és anyai következmények megítélésére.

Gyakoribb anyai komplikációk

A császármetszéses szülések köztudottan gyakrabban járnak anyai komplikációkkal és egyelőre még nem tudjuk pontosan, hogy ez mennyiben befolyásolja a későbbi terhességekből születendő magzatok egészségét. Egy előzményi császármetszés utáni szülés kockázatosabb akár hüvelyi, akár hasi úton jön világra a magzat. A közvélemény számára ugyan jelentéktelen, de szakmai szempontból szomorú következménye ennek a nagyjából eldöntött kérdésnek, hogy egyre kevesebb szülészorvosnak van tapasztalata a medencevégű fekvéses hüvelyi szülésvezetésben. Az elmúlt 1 évben klinikánkon mindössze 7 medencevégű hüvelyi szülés zajlott le. Az élet bármelyik pillanatban sodorhat bennünket olyan helyzetbe, amikor már nincs lehetőség a mérlegelésre, a magzatot életmentő célzattal néhány percen belül világra kell hozni és történetesen medencevégű fekvésben helyezkedik el.

Térd-könyök helyzet

Napjaink orvostudománya egyre nagyobb hangsúlyt helyez a megelőzésre. A medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzat esetén lehetőség van elősegíteni a fejvégű fekvés kialakulását. Prospektív vizsgálatok igazolták, hogy ha a várandós ébren töltött óráiban kétóránként 15 percet térd-könyök helyzetben tölt, akkor 2 héten belül 90 százalékos eséllyel magától megfordul a magzat (Enkin-manőver). A külső fordításnak nevezett beavatkozással ezt mi is elő tudjuk segíteni. Tudományos bizonyíték is van arra, hogy gondosan válogatott esetekben a 37-ik terhességi hét után végzett külső fordítás csökkenti a medencevégű fekvések előfordulását és a császármetszések gyakoriságát.

Dr. Póka Róbert
egyetemi tanár, klinikaigazgató
Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika