2018. Július 22. Magdolna nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink!

Intézetünk évtizedek óta áll a kelet-magyarországi szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők rendelkezésére. Az évek során folyamatosan bővülő épületünkben, egyre több pácienst tudunk a megnövekedett igényeknek megfelelően minőségi ellátásban részesíteni. Változnak a gyógyítási irányelvek, de egy valami 30-40 éve hasonló alapokon nyugszik: a rendíthetetlen gyógyítani akarás.

Prof. Dr. Édes István
Intézetvezető
DE KK Kardiológiai Intézet



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Semmelweis Ignácnak

méltatói magyar és német nyelvterületről számosan akadtak. Kevesen tudják azonban, hogy volt egy francia életrajzírója is, aki orvosi diplomájához szükséges szakdolgozata témájául éppen Semmelweis élettörténetét választotta.


Igen, Ignaz Semmelweis bécs-budai polgár élettörténetének feldolgozásával védte meg orvosi diplomáját és indult el írói pályáján, Louis-Ferdinand Céline, a II. világháború után sokáig csendre kárhoztatott, de így is a XX. század egyik legmeghatározóbb francia írója, „a hétköznap vizionáriusa” (Szerb Antal).

„A sors engem választott ki – idézte művében az író Semmelweist –, hogy az igazság szószólója legyek és hirdessem, milyen intézkedéseket kell hozni a gyermekágyi láz elkerülésére és leküzdésére.” Az igazat meglátó és hirdető orvos sorsa hasonlatos volt azonban a jövőbelátó, szépséges trójai hercegnő, Kasszandra végzetéhez, akinek újabb és újabb jövendöléseit, hiába bizonyultak a korábbiak utólagosan mindig igaznak, nem hitte senki.

Semmelweis nagyságát talán az igazsághoz vezető útját követve lehet a legjobban megérteni. 1846 szomorú telén a kirívóan magas halálozási számok miatt kinevezett vizsgálóbizottságok üléseinek jegyzőkönyveit, megállapításait átnézve döbbent rá arra, amit korábban persze mások is láttak, de jelentőségét nem ismerték fel: éppen a legtekintélyesebb szülész, Klein professzor pavilonjában volt kiugróan magas, abban az évben 96 szaázalékos (!), a halálozás, „messze megelőzve” ezzel minden más intézményt. A Klein-klinika csak abban különbözött a többitől, hogy részt vett a medikus oktatásban. A tanrend szerint a reggeli boncolást követte a szülészeti gyakorlat. „A veszély forrásai az orvostanhallgatók” – állapította meg az adatok elemzése után Semmelweis, hiszen az ő megjelenésük volt az egyetlen különbség a többi szülészeti osztállyal összehasonlítva. Álláspontjának, önfeláldozó vakmerőséggel adott hangot. Maga Klein az elképzelést kezdetben lehetségesnek tartotta, sőt „továbbfejlesztve” úgy gondolta, hogy bizonyára a külföldi medikusok okolhatók, így a kiutasítások révén a 42-fős évfolyam létszáma 20-ra apadt – s a halál valóban kevesebbszer csapott le. Micsoda emberi nagyság, éleslátás és bátorság kellett ezek után, hogy Semmelweis ne fogadja el nagy tekintélyű főnöke, sokak által osztott „kézenfekvő” következtetését. Nem, ő azt mondta barátjának, Markusovszkynak 1846. július 14-én este: „az ok a klinikánkon belül van”. Ellenfeleiben ezért egyre nőtt a gyűlölet („szólj igazat...”) és amikor a kor felfogása szerint teljesen „tudománytalan” ötlettől fogva az orvostanhallgatóknak előírta a vizsgálatok előtti kézmosást, anélkül, hogy a klinikaigazgató Klein professzortól engedélyt kért volna rá, sőt – „a pimaszság csúcsa” még őt is rá akarta venni erre a példátlan és nevetséges tevékenységre, kirúgták. (Nem Klein professzor védelmében, de ma se valószínű, hogy más lenne a forgatókönyv és nemcsak orvosi berkekben...) A kényszerű távollét alatt barátjának, az anatómus Kolletschkának egy boncolás során szerzett, banális kézsérülést követő halála és a gyermekágyi lázban elhunyt nők végzetének kísérteties hasonlósága győzte meg végül teljes mértékben (a mikróbák világa még ismeretlen volt) arról, hogy igaza van, és „az orvostanhallgatók a boncolás során beszennyezett ujjaikkal viszik át a végzetes hullarészecskéket”. Mivel a kezek érthető módon, meglehetősen büdösek voltak, „szagtalanítani kell azokat ” – rendelte el. A célra, szerencsés véletlen folytán, a mészoldatot választotta, amely a szag eltüntetése mellett „mellékesen” megakadályozta a szepszist vagyis a vérmérgezést is...

Néhány héten belül a gyermekágyi láz átlagos halálozási aránya 20-30 százalékról, 0,23 százalékra csökkent. Semmelweis Ignác, „az anyák megmentője” 1865-ben, 47 évesen, vérmérgezésben halt meg. Felfedezésének korszakalkotó jelentőségét először halála után 11 évvel, 1876-ban ismerték fel és el...

Pfliegler György

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.