Fontos, hogy a helyzetnek ura tudjunk maradni, hiszen magatartásunkkal, viselkedésünkkel sokat elárulunk a helyzet súlyosságáról. Érett, felnőtt emberek révén gyermekünket ismerve megfelelő kommunikációval segíthetünk neki a betegség kapcsán felmerülő problémák megoldásában. Mondjuk el nekik saját szavainkkal az orvosi vizsgálat menetét, hogy mire számíthatnak.

Partner

Tudni kell, hogy a gyermekek kommunikációja eltér a felnőttekétől. A gyermekeknél nagyobb hangsúlyt kap az úgynevezett nonverbális elem azaz, a mozdulatok, az arcmimika, a hanghordozás, stb. Ezekre a gyermekek füle ki van hegyezve. Minél kisebb a gyermek, kommunikációjában annál nagyobb hangsúlyt kap a nonverbális elem. Nekünk felnőtteknek nagyon oda kell figyelni ezekre, ha megértő, meleg, szeretetteljes szülők, felnőttek szeretnénk lenni. Mivel a gyermekek másképp kommunikálnak, panaszaikra oda kell figyelni a gyermekorvosnak és partnernek kell őt tekintenie. A kommunikációnak alkalmazkodnia kell a gyermek életkori adottságaihoz. A kisebb gyermekeket inkább a gyakorlati részletek érdeklik: meddig kell a kórházban maradniuk, vagy ott lesz-e velük az anyukájuk, mintsem a betegségük lényege. Későbbi életkorokban viszont igénylik a betegséggel kapcsolatos információkat mind a szülőktől, mind az orvosoktól. Továbbá az orvosnak nemcsak a gyermekkel kell beszélnie, hanem a hozzájuk tartozó szülővel, családtagokkal is, ami kihívás neki. Az orvosi vizsgálatot, a kórházba kerülést megelőzően a gyermeket kívánatos lenne minden esetben felkészíteni. A szorongás levezetésére legalkalmasabb, ha a gyermek otthon „kórházasdit” játszik, családtagokat, babákat, játékállatokat gyógyít. A vizsgálat előtt el kell mondani, hogy ott mi fog történni. A gyermeknek mindig igazat kell mondanunk. Ha a szülő nem tudja biztosan, hogy mi fog ott történni, akkor inkább mondja azt, pl.: nem tudom, hogy lesz-e injekció, vagy lehet, hogy bent kell maradnunk, de én ott leszek veled, … De mindig csak betartható dolgokat szabad megígérni a gyermeknek (mi felnőttek sem szeretjük, ha becsapnak minket. Sőt!)

Beszélgetés

Maga az orvosi vizsgálat a bemutatkozással kezdődik. Hiba csúszhat be, ha az orvos a gyermeket csak tárgyként vizsgálja meg és csak a szülővel beszéli meg a további teendőket. A vizsgálat előtt fontos a gyermek megnyerése, ehhez a bizalmat ki kell alakítani. Beszélgetni kell vele. Kérdezzük meg tőle, mi a baja. El kell magyarázni, hogy mit szeretnénk tenni, hogy meg kellene őt vizsgálni, hogy tudjuk, hogy milyen gyógyszert kell majd neki felírni. Beszélgetni lehet közben vele az iskoláról, a kedvenc időtöltéseiről. Az orvosi vizsgálat minden ember, tehát minden gyermek számára is félelemmel, szorongással jár. Kérjük beleegyezését a vizsgálatba, illetve tartsuk tiszteletben szeméremérzését. A vizsgálat végén a gyermeknek és a szülőnek is el kell mondani az eredményt, a további teendőket. Beteg gyermek esetében a gyermek és a szülő bizalmát is meg kell nyerni, hogy be lehessen őket vonni a gyógyító munkába. Ha eszközös vizsgálatok is történnek (vérvétel, röntgen, ultrahang, CT), mindig mondjuk el a gyermeknek, hogy ott mi fog történni, ezzel jelentősen csökkenteni tudjuk szorongásukat. Fontos, hogy a gyermek számára érthető szavakat, kifejezéseket, képeket használjunk fel, például: a röntgen, olyan, mint egy nagy fényképezőgép, hozzád sem ér, csak lefényképezi a mellkasodat. A vérvétel előtt nem szabad azt mondani, hogy nem fog fájni, mert ez nem igaz. Mondjuk meg, hogy fájdalmat fog érezni, de kibírja, egy szúrást, mint amikor egy rózsatüske megszúrja az ujját. Ha ügyes, aprósággal kecsegtethetjük. Érdemes a műtétre váró gyermeket lelkileg felkészíteni, időt szánni rá. Nyílván függ a gyermek életkorától és a műtét vagy beavatkozás súlyosságától. Bizonyított, hogy a kevésbé szorongó gyermekek könnyebben altathatóak, majd műtét után nyugodtabban ébrednek a narkózisból és a későbbiekben jóval kevesebb félelem, szorongás marad bennük.

Szülővel együtt

Ha a gyermeknek a kórházban kell maradnia lehetőleg az egyik szülő maradjon vele nappalra, de ha a kórházi ellátás lehetővé teszi éjszakára is. Tapasztalatból mondhatom, hogy a gyermekek életkoruktól és betegségüktől függetlenül igénylik a szülő biztonságos légkörét. Optimális esetben ez a mai világban megvalósítható hozzáállás. Alapvető dolgokat vigyünk magunkkal, mint például a tisztálkodási szerek, néhány ruhadarab, pizsama, köntös, papucs, néhány kedvenc játék, ceruza, papír, iratok.
Munkám során nem győzöm hangsúlyozni a szülői felelősséget, hogy saját fejlődésünkkel, szellemi és lelki fejlettségünkkel minél jobb, tökéletesebb szülőkké váljunk gyermekink számára. Ehhez komoly munkára, erőfeszítésre, önkontrollra, önismeretre van szükség. De megéri, hiszen ezáltal egy sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb felnőtt emberek leszünk, így termékenyebb alapot nyújtunk gyermekeink fejlődéséhez, növekedéséhez.

Tizedes Erika Éva
klinikai gyermek szakpszichológus
Gyermekgyógyászati Klinika