2019. Június 20. Rafael nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2019. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány



Tisztelt Látogatóink! 

A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Kardiológiai és Szívsebészeti Klinikája (Klinika) az Auguszta főhercegnő fővédnöksége alatt 1914-ben átadott épületben (Auguszta Klinika) és az 1993-ban mellé épített szívsebészeti szárnyban működik. Maga a főépület 2008-ban Európai Uniós támogatás felhasználásával jelentősen megújult. Az eredetileg a tüdőbetegek ellátására épült szanatórium funkciója a több mint egy évszázad során számos alkalommal változott, a tüdőgyógyászat az I. sz. Klinikai Telepre került, az eredetileg önálló Kardiológiai és a Szívsebészeti Klinika 2007-ben történt egyesülésével alakult ki a jelenlegi struktúra.

A Klinika ellátási területe az Észak-Alföld és Észak-Magyarországként definiált régió, az ellátandó betegek száma a legmagasabb progresszivitási szinten meghaladja a 2 milliót. A szakmai profil a felnőtt kardiológia és felnőtt szívsebészet csak nem teljes spektrumát felöleli: a nem-invazív kardiológiát, az invazív, katéteres kardiológiai diagnosztikát és műtéteket a koronária, aritmia és szervi szív problémák kezelésére, a nyitott szívműtéteket és a minimál invazív szívsebészeti beavatkozásokat.

A kardiológia és a szívsebészet rohamos fejlődése újabb és újabb lehetőséget kínál a diagnosztikában és a terápiában. Célunk, hogy az új eljárásokat minél rövidebb időn belül meghonosítsuk, betegeink számára is elérhetővé tegyük.

Prof. Dr. Csanádi Zoltán
Intézetvezető



Kardio Magazin

<< előző oldal


  Egy régi anyák napja emlékére

Fényképeket nézegettem és egy szobor talapzatán lévő mondat megdöbbentett: „Állj meg és gondolj édesanyádra!”


A szobor Pesterzsébeten áll, a Szent Erzsébet téren, Kaszab Károly alkotása. Bár csak virtuálisan jártam ott, de szíven ütött a felirat és édesanyámra gondoltam. Vannak események életünkben, melyeket az ember soha nem felejt el, mert egy életre mélyenszántó nyomot hagynak. Ilyen volt ez a réges-régi anyák napi ünnepség, melyet gyerekkoromban éltem át.

Akkoriban ritka volt az az ünnep, melyet az emberek örömmel fogadtak volna, a rendezvényeken egy rendszer ünnepelte önmagát. Iskolai ünnepségre ritkán jöttek a szüleim, de az anyák napja más volt, ez volt az egyetlen, ami a szeretetről, az egymáshoz tartozásról szólt, erre mindenki eljött, erre mindenki készült, ez jelentette azt, hogy életünk legfontosabb része sokkal több, mint a jelszavakba sulykolt valóság. Félénk gyerek voltam, óvodába sem jártam, így hát fogalmam se volt, milyen is a szereplés, mi is az a nyilvánosság. Szerető, nagy családban éltem, de idősebb, okos testvéreim mellett, nehezen mertem megszólalni. Ők már el tudták mesélni élményeiket, érzelmeiket, én még nem tudtam megfogalmazni, szóban kifejezni, mit is szeretnék elmondani.

Anyák napja közeledett, az iskolában fogalmazást kellett írni: Édesanyám címmel. Az én írásom egy mondatra szorítkozott: Az én anyukám a legszebb és a legjobb a világon. – Ez bizony sovány eredmény – , mondta a tanítóm, de hisz én is tudtam. Elhatároztam, valahogy mégis mindenkinek – főleg édesanyámnak –, meg kell tudnia, hogy én igenis nagyon szeretem őt. – Szeretnék szavalni anyák napján – jelentettem be félénken az ünnepséget szervező tanárnál, minden bátorságomat összeszedve. Egy József Attila verset kaptam, és minden erőmet arra koncenráltam, hogy megtanuljam, azt akartam, hogy édesanyámnak meglepetés legyen majd az ünnepségen, hogy mindenki előtt én szavalok és csak neki szól a vers, mert az mindent elmond helyettem is.

Már kívülről fújtam régóta a költeményt, így hát nem is tartottam fontosnak, hogy velem legyen a papír melyen a vers szerepelt, ha esetleg mégis tévednék. Felkészülten, nagyratörően léptem a színpadra, ahol rémülten láttam, hogy a nézőtéren hatalmas tömeg várja az előadást. Soha nem láttam ennyi embert, fej, fej mellett! Pattanásig feszült volt a csend, csak a szavalatra vártak.

– Kezdd! – intett a műsorvezető – , de nem jött ki hang a számból, és nem emlékeztem semmire, csak álltam a tömeggel szemben, ahol édesanyám bíztató szemei mosolyogtak rám, neki akartam csak beszélni, szavalni: ám hiába. Próbáltam kimondani a szavakat, a verset, amire fél évet készültem, de nem sikerült.

– Anyám –, csúszott ki a számon, majd tehetetlenül meghajoltam és kimentem a színpadról. Még hallottam a hátborzongató, nagy nevetést, melyet sikertelen fellépésem okozott.
Sokáig késve jártam iskolába, hogy ne lássanak a csúfolódó gyerekek, és soha nem tudtam elmondani anyámnak, hogy miért is akartam verset szavalni neki.
Azt mondják, az anyai szeretet a sírig tart, de én tudom – és akik olvasták Molnár Ferencnek A kékszemű című könyvét –, ők is tudják, hogy a halálnál is tovább tart. Tudjuk, hogy az édesanyák fentről is néznek minket, aggódnak értünk és ha nem is tudnak beavatkozni életünkbe, szeretetük onnan, a túlvilágról is kísér bennünket.
Ezért álljon itt a József Attila vers, melyet édesanyámnak, és minden édesanyának, aki ezt olvassa, szeretnék most elmondani.

Czellár Judit

József Attila: Nem tud úgy szeretni


Nem tud úgy szeretni a világon senki,
mint az édesanyám tud engem szeretni.
Akármit kivántam megtette egy szóra,
még a csillagot is reám rakta volna.
Mikor a faluban iskolába jártam,
rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam.
El nem tűrte volna ő azt semmi áron,
hogy valaki nálam szebb ruhába járjon.
Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam,
magát nem kimélte, csak értem aggódott.
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében
öröm könnynek égtek, s csókolva becézett.
Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat,
viszonozhassam én ezt a nagy jóságot.
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.



 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.