A fenti deformitások előfordulási gyakorisága 1-2 százalék között van, kialakulásuk oka a legtöbb esetben ismeretlen, igen ritkán genetikai hajlam szerepet játszhat benne.

Csökkent állóképesség, fáradékonysá

Az esetek legnagyobb részét a tölcsérmell teszi ki, melynek lényege, hogy a mellkas elülső falán a szegycsont középső és alsó harmadának, valamint az ahhoz csatlakozó bordaporcoknak megfelelően behúzódás látható, mely különböző mértékű lehet. Az elváltozások 90 százaléka már újszülött korban észlelhető, diagnózist azonban ekkor még korai felállítani, mivel az esetek kisebb része spontán meggyógyul, de ezt a szakirodalom csak 3-4 éves korig tartja lehetségesnek. Ezt követően a legtöbb esetben a deformitás a növekedéssel párhuzamosan romlik, egészen a serdülőkor végéig. A gyermekek általában sovány testalkatúak, előreesett vállakkal, a háti gerinc görbületének fokozódásával. Kisgyermekkorban a legtöbb gyermek panaszmentes, később a leggyakoribb figyelmeztető jelek lehetnek a csökkent állóképesség, fáradékonyság, valamint a fokozott hajlam a légúti fertőzésekre. Súlyosabb esetben a mellűri szervek, a tüdő és a szív működését is befolyásolhatja a deformitás. Az elváltozás pontos megítélésére a fizikális vizsgálat mellett röntgen, esetenként CT vizsgálatra is szükség van.

Úszás, gyógytorna

Minimális deformitás esetén speciális teendőt nem igényel az elváltozás. Enyhe esetekben a legfontosabb teendő a has-és hátizmok erősítése, az úszás, valamint a gyógytorna, ezáltal megelőzhető a tölcsérmell következményeinek súlyosbodása. Közepesen súlyos esetekben, főként amennyiben az szervi eltérésekkel is jár, felmerülhet a műtéti korrekció szükségessége. A műtét célja, hogy a deformitás helyreállításával tehermentesítse a mellűri szerveket, valamint természetesen esztétikai előnnyel is jár. A beavatkozást követően igen ritkán kiújulhat a deformitás, de a beavatkozások túlnyomó többsége, kb. 95 százaléka sikeres eredménnyel zárul.

Biztató eredmények

Tyúkmell esetén az elülső mellkasfal, tehát a szegycsont és a bordák elülső harmada kórosan elődomborodik, melynek következtében a gyermekek számára igen nehezen elrejthető deformitás alakul ki. Az elváltozás jelentősen kisebb arányban okoz problémát a mellűri szervek működésében, sokkal inkább esztétikai és ez által pszichés problémát jelent. Műtéti megoldása csak igen ritka esetben javasolt, az esetek legnagyobb részében az izomzat karbantartását, úszást javaslunk. Összefoglalva elmondható, hogy a leggyakoribb gyermekkori mellkas deformitásként előforduló tölcsérmell és tyúkmell az esetek nagy részében konzervatívan, ritkán műtétesen, de mindkét esetben igen jó eredménnyel kezelhető.

Dr. Győrfi Gyula
szakorvos
Ortopédiai Klinika