Mai napig tartja magát az a nézet, hogy idült vesebeteg ne vállaljon terhességet, mert súlyos anyai és magzati szövődmények léphetnek fel, valamint a veseműködés romlásának veszélye fokozott. A vesebetegség előrehaladtával sok esetben meddőség alakul ki, ezért később már nem lehetséges a terhesség. Az elmúlt két évtizedben azonban számos olyan változás történt, mely ezen nézet megváltoztatását teszi szükségessé. Növekedett a gyermekvállalás iránti igény, javult a fogamzóképesség, csökkent a szövődmények száma, súlyossága és a magzati esélyek jelentősen javultak.

Mikor javasolható terhesség?

Stabil vesefunkció mellett, ha a vesefunkciót jelző érték, a GFR (glomerulus filtrációs ráta) meghaladja a 40 ml/percet, a vizelet fehérjetartalma alacsony, a vérnyomás egy vagy két gyógyszer mellett 140/90 Hgmm alatti, valamint legalább egy éve inaktív az alapbetegség. Veseátültetés után szintén legalább egy évig nem javasolt terhesség. Dializált betegek esetében veseátültetést követően javasolt a terhesség. Ha a vesebeteg nő gyermeket szeretne, a kezelőorvos feladata a magzatra káros gyógyszerek szedésének felfüggesztése, cseréje, a magas vérnyomás, vérszegénység és egyéb szövődmények lehető legteljesebb korrekciója, az esetleges dialízis kezelés intenzitásának emelése, megteremtve a sikeres terhesség feltételeit.

Veszélytelen kezelés

Egészséges nők terhessége alatt is előfordul enyhe vérszegénység (anémia), vesebetegeknél ezt tovább súlyosbítja a vesék elégtelen erythropoetin termelése (a vesék által termelt hormon, mely a vörösvértestek kialakulását szabályozza). Vaspótlás mellett indokolt lehet az erythropoetin kezelés is, ezáltal elkerülhetővé válik a vérátömlesztés, az anémia káros következményei csökkennek. A méhlepényen az erythropoetin nem jut át, a kezelés a magzatra nem veszélyes.

Megfelelő vérnyomás

A terhesség kedvező kimenetelében meghatározó szerepe van a vérnyomás megfelelő beállításának. A vesebetegek jelentős hányada már korábban is magas vérnyomásban szenvedett, kezelésüket a terhesség alatt folytatni kell, bár a terhesség elején a gyógyszerek adagjának csökkentése szükségessé válhat. Egyedül az úgynevezett angiotenzin konvertáló enzim gátlók és az angiotenzin-receptor blokkolók nem alkalmazhatók a terhesség során. Nagyon fontos, hogy ha diuretikumot szedett a beteg, azt ne hagyja ki. Vesebetegeknél gyakrabban kell számolni a preeclampsia úgynevezett rárakódásos formájával, ami a terhesség 20. hete után fellépő olyan magas vérnyomást jelent, melyet fehérjevizelés és vizenyő kísér. Felismerése sokszor nehéz, első jele lehet a vérnyomás emelkedése, ezért nagy jelentősége van a rendszeres otthoni vérnyomásmérésnek, valamint a gyakori laboratóriumi vizsgálatoknak. Súlyosabb formája az eclampsia, amikor görcsrohamok lépnek fel, ezt megelőzheti fejfájás, látászavar és gyomortáji fájdalom. Súlyos preeclampsia gyanúja a terhesség befejezését teszi szükségessé.

Étrendi előírások, szűrővizsgálatok

A vesebeteg terhes nőknek többlet energia- és fehérjebevitel szükséges, emelni kell a B-vitaminok és folsav adagot is. Nagyon fontos a megfelelő D- vitamin ellátás, mely napfény hiányában napi 1000 NE bevételével biztosítható. Ennek hiányában gyakoribb a preeclampsia is. Terhesség alatt gyakrabban alakulnak ki húgyúti fertőzések, melyek nem mindig járnak klinikai tünetekkel, ezért havonta szűrő jelleggel a vizelet tenyésztése, pozitív esetben pedig megfelelő antibiotikum adása javasolt. Vesebetegek terhességeiben gyakorlott nephrológus és szülész által végzett figyelmes terhesgondozással jelentősen növelhető a terhesség sikere, melyre az elmúlt években számos példát láttunk a Debreceni Egyetemen.


Závodszky Edit VI. éves hallgató
Általános Orvostudományi Kar
Tudományos Diákköri Pályamunka
Témavezető Dr. Mátyus János