2018. Október 23. Gyöngyi, Nemzeti ünnep nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány


  Kardio Magazin

<< előző oldal


  Társfüggőség

A társfüggő személy a függőségig azzal van elfoglalva, hogy hogyan szoktassa le féltett családtagját egy kóros szokásról. A társfüggő személy ettől teszi függővé hangulatát, érzéseit és egész életét. Eközben annyira fél az egyedül maradástól, hogy az esetleges bántalmazó párkapcsolatából sem lép ki.


Jellemző, hogy a társfüggő állandóan szeretné ellenőrizni a környezetében élőket (extrém kontrollszükséglet). A kontroll kézbentartása érdekében eltúlzott mértékben vállal felelősséget a környezetében élő személyekért, s gyakran érzi úgy, hogy az ő iránymutatása nélkül az emberek élete kisiklana. Ez a legtöbbször kéretlen tanácsadásban nyilvánul meg. Biztonságérzete úgy teljes, ha irányíthat és kontrollálhat, ugyanakkor mások problémáinak megoldása jó lehetőség arra, hogy a saját problémáival ne kelljen foglalkozni. Saját magát és a szükségleteit alárendeli a körülötte élőknek, és ez az önfeláldozás a „jó ember vagyok és mások is ezt gondolják rólam" érzéssel ajándékozza meg (erre alapozza önértékelését). A legtöbbször azonban dühös a környezetére, amiért nem viszonozzák ezt a törődést. A társfüggő személy előszeretettel lép kapcsolatba rászoruló emberekkel (legtöbbször valamilyen szerfüggő személlyel), alacsonyabb végzettségűekkel, hogy önbecsülését javítsa, hiszen a másikkal szemben ő legalább felelősségteljes, okosabb, segítőkészebb, lehet rá számítani.

(Legalább) kettő kell hozzá

A társfüggőséghez két ember kell, a társfüggő személy, és valaki, akit meg lehet menteni. Ha a kapcsolat megromlik, és a felek elhanyagolják egymást és elégedetlenek a kapcsolatukkal, általában választanak egy harmadik személyt (saját gyermek, szerető), egy viselkedést (játékfüggőség, munkafüggőség), vagy egy szert (alkohol, nyugtató, drog), amivel betölthetik az űrt, amit az elhanyagolás hagyott bennük. Amennyiben a szorongásoldó „harmadik" alkohol vagy drog, a társfüggő személy elemében érezheti magát, szükség van rá, hogy valakit megmentsen. Jellemző, hogy a társfüggő anyák ilyenkor gyermekeikkel (mint szorongásoldó „harmadik") beszélik meg problémáikat és elégedetlenségük okát, amellyel súlyos terhet rónak gyermekeikre. A gyerekek életkorukból adódóan sem képesek arra, hogy elbírják szüleik érzelmi problémáit, s megfosztják őket a gyerekkortól. Ezzel a párkapcsolati problémák kevésbé sikeres megoldási módja generációról generációra adódik tovább.
A társfüggőség tünetei: mások kényszeres kontrollálása, túlzott gondoskodás és aggodalmaskodás, extrém érzékenység mások hangulatára („monitorozás"), súlyos önbizalomhiány, a saját érzések és igények elnyomása, düh és harag érzése, bizalmatlanság, szégyen és bűntudat érzése.

Hogyan NE mentsük meg az alkoholfüggőket?

A társfüggő és partnere (gyermeke) gyakran „összejátszik", pl. az alkoholfüggőnek kényelmes, ha nem kell felelősséget vállalnia semmiért és örömmel adja át azt a társfüggő félnek. Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a társfüggő fél el is hiteti alkoholfüggő partnerével, hogy „még egy csekket sem lehet rád bízni". A folyamatos kritizálás kikezdi az önértékelést, és az alkoholfüggő lassan elhiszi, hogy semmire sem képes. Jellemző a társfüggőkre, hogy mindent átvállalnak a szerfüggő partnereiktől/gyermekeiktől: elvégzik a párjuk, illetve gyermekük ház körüli teendőit; kölcsön adnak neki, ha anyagi gondokkal küzd; pénzt adnak drogra, alkoholra, játékra; mulasztás esetén kimentik a függőt a munkaadó előtt; kifogásokat keresnek a függők helyett a barátok és a családtagok előtt. Ezzel nem segítünk a függőknek, ez benne tartja őket a függőségben. Szerfüggő vagy viselkedéses függőségben (pl. játékszenvedély) szenvedő szeretteinknek vissza kell adni a felelősséget, különben nem áll érdekükben „leszokni". Ha sosem tapasztalják meg, hogy milyen éhezni, mert mindig kapnak kölcsön, akkor miért is akarnának megváltozni? Extrém helyzetben a társfüggők együtt isznak az alkoholistával, mondván, hogy „majd én megmutatom, milyen rossz érzés". Gyakran fenyegetőznek válással is a társfüggők, ám ezek csak üres mondatok, nem követi tett őket. Ha a társfüggő személy „jól" végzi a dolgát, a következményekkel sosem kell szembesülnie a függőknek. Ám valójában nem ez a jó cél. Mindamellett fontos megemlíteni, hogy a társfüggőség valóban szolgálja a társadalmat, hiszen nem hagyja elveszni a függőket (pl. az alkoholfüggők hamarabb betegszenek meg az alkoholfogyasztás következtében, ha nem esznek egészségesen, vagy hamarabb utcára kerülnek megtartó család nélkül). Ez jó a társadalomnak, de vajon jó a társfüggőnek is?

Gyökerek

Ritka, hogy a társfüggőség nem vezethető vissza gyermekkori gyökerekre. Tudattalanul hatnak a minták. A társfüggők gyakran keresik fel az egészségügyi ellátórendszert különböző stresszbetegségekkel (pl. emésztési problémák, fejfájás, derékfájás), ám a tünetek mögött meghúzódó problémákat nem ismerik fel. Számos társfüggő hangoztatja, hogy „nekem semmi bajom nem lenne, ha a másik leszokna". Ez azonban nem igaz, a társfüggő személy is hozzájárul saját problémáihoz. Ismétlődően olyan partnert választ, akit meg lehet menteni, és akivel újraélheti a gyermekkorában elszenvedett eseményeket. A társfüggőség és az alkoholfüggőség is transzgenerációs probléma, a problémamegoldó minták (kritizálás, nevelő attitűd, alkoholhoz nyúlás) tudattalanul továbbadódnak.

Kezelés

A kezelésben az egyik legfontosabb, hogy mind a laikusok, mind a szakemberek felismerjék a társfüggőség jelenségét. A társfüggő személynek helyre kell állítani határait, meg kell tanulnia, hogy mi az ő dolga, mi a párja dolga (és vallásos személy esetén azt, hogy mi Isten vagy a Felsőbb Erő dolga). Amint ezek a határok helyreállnak, a felelősség átvállalása fokozatosan és nagyon lassan megszűnik. Ehhez azonban rengeteg befektett energiára és akaraterőre van szükség, hiszen amit gyermekkorunktól tanulunk (pl. szüleink megmentése egy-egy veszekedésből, majd a párunk megmentése az alkoholtól), azt nem lehet gyorsan és egyszerűen átírni. A leghatékonyabb, ha ehhez segítséget kér a társfüggő személy: pszichológus vagy önsegítő csoport formájában. Mind a helyi pszichológusokat, mind az önsegítő csoportok listáját megtalálhatják az olvasók az interneten. A terápia és az önsegítő csoport hatására az egyik legfontosabb felismerés általában az, hogy a társfüggő személy mások megmentése nélkül, önmagában is értékes ember.

Knapek Éva
egészségpszichológus központi gyakornok
Magatartástudományi Intézet
Népegészségügyi Kar
Témavezető: dr. Kuritárné dr. Szabó Ildikó

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.