Annak, aki – sokszor előzmények nélkül, hirtelen – szembesül rákbetegsége tényével, élete egyszer s mindenkorra megváltozik. Ha gyógyulni szeretne, kényszerlépések sorozatával találja szemben magát. Sokszor megoperálják, méghozzá minél hamarabb. Ezután kemoterápia, esetleg sugárterápia következik. Többnyire mellékhatásokkal, amiket a cél érdekében el kell viselni. A beavatkozások néha mélyreható, maradandó változásokat okoznak a test működésében, a testképben. Az állandó kórházjárás –kezelés, kontroll – elszakítja az illetőt családjától. Esetenként abba kell hagynia munkáját, előfordul, hogy véglegesen. Ehhez néha fájdalmak vagy más, kellemetlen tünetek is társulnak. Az eredmény pedig még ekkor sem biztos. Kérdés-e, szüksége van-e egy ilyen helyzetben lévő embernek pszichés támogatásra is...? Mindezt régen tudjuk, és látjuk is betegeinknél. Mégis nagyon ritkán foglalkozunk mélyrehatóbban a lelkükkel. Nincs elég idő. És elég nehéz mit mondani. Nem lehet mindig okosat és vigasztalót, mert a valóság nem mindig vigasztaló. És ezek a kérdések, a gyakori halálközelség a szakemberek saját szorongásait is provokálják.

Pszicho-onkológia

Az onkológiai tanszéken a betegek igénye hívta életre a pszicho-onkológiát. Ismert tény, hogy a stressz és az általa a szervezetben elindított biológiai változások mind a daganat kialakulásában, mind a betegség lefolyásában szerepet játszanak. Ezt az életmóddal, táplálkozással együtt az érintett maga is képes befolyásolni, aktívan részt venni kezelési folyamatában, gyógyulásában. A stressz-distressz csökkentése javítja a pszichés „kondíciót". Amikor új beteg érkezik a tanszékre, pszichés állapotát ugyanúgy felmérjük, mint a fizikálisat. Az onkológiai tanszéken pszichiáter szakorvos segíti az onkológus munkáját. A páciens lehetőséget kap arra, hogy lelki változásait, félelmeit, reményeit, az életében tervezett változtatásokat szakemberrel beszélje meg. Gyakran a családban keletkező újdonsült vagy régi konfliktusait is, melyek néha elválaszthatatlanok a betegség kialakulásától. A családtagok és barátok jelentik a beteg fő támaszát, de a kórházban sokszor nélkülözni kell őket, érintettségük révén bizonyos témák pont velük nem beszélhetőek meg elfogulatlanul, és nem minden beteg mellett áll családi támaszrendszer. Ezt az első találkozás során felmérjük, a beteg kívánsága szerint a kezelés során bármikor kapcsolatba lépünk velük. Gyakran családterápiás beavatkozásra van szükség, ill. gyermek-pszichoterápiára. Pácienseink nagyobb részénél az önértékelés is átmeneti válságba kerül. A rendszeres pszichoterápia leggyakoribb témái ezek: hogyan lehet rejtett belső erőforrásainkat, „elveszthetetlen" értékeinket megtalálva tervezni a jövőt.

Kapaszkodó

A terapeuta feladata a támogató légkör megteremtése, amelyben a legnehezebb helyzetekben is meg kell próbálni megtalálni azt a pozitívumot, ami reális reményt ad, amibe a beteg hitelesen tud kapaszkodni. Az őszinteség és a páciens személye iránti nyitottság a kapcsolat alapkövei. Figyelembe kell venni a rákbetegek gyakori regresszióját, amely főleg érzelmi téren jelentkezik. Pácienseink egy része a négyszemközti, intim térben tud megnyílni, másoknak sokat segít, ha találkoznak gyógyultakkal. Számukra javasolható a csoportterápia, ahol a terápiás módszeren túl a csoporttagok közötti összetartozás élménye pozitív hatással van a betegekre. Tehetünk azért, hogy a betegség, kezelés idején jobb testi és lelki állapotban legyünk. Szorongásainkat jobb megbeszélni, információkkal csökkenteni, mint magunkban tartogatni. A rendszeres mozgás azok számára is elérhető, akik futni, úszni állapotuk vagy életkoruk miatt nem tudnak, de pl. jógázni, tornázni, gyalogolni igen. A tanszéken mindezt csoportos formában biztosítjuk. Nagyon népszerű az életmódcsoport, ahol a rákbetegek számára ajánlott diétával lehet megismerkedni, igazán „életszagúan". Az elméleti ismereteken túl az ételeket elkészítik a csoport tagjai, és megkóstolják... Talán azért is olyan kedvelt ez a program, mert végre nem a betegségről szól, hanem arról, hogy élni (és enni is...) jó, és hogyan őrizhetjük meg minél tovább egészségünket a tudatos táplálkozás által.

Lelki gyógyítás

A betegek nagy része sokféle gyógyszert szed, ezért pszichiátriai problémák esetén a pszichoterápiát részesítjük előnyben. Azonban, ha szükség van rá, feltétlenül kell gyógyszeresen is kezelni egyes tüneteket. A kínzó alvászavar, az értelmes tevékenységeket lehetetlenné tevő egész napos szorongás vagy lehangoltság hamar kimerítik pácienseink alkalmazkodókészségét, energia-tartalékait, amiket a gyógyulásban való aktív részvételre is fordíthatna. Ezt a „luxust" nem engedhetjük meg. Egy antidepresszáns vagy szorongásoldó kis dózisának szedése elhanyagolható kockázatot jelent az ilyen állapotok hosszas fennállásához képest. Végleges állapotú betegek tudatzavarának, pszichomotoros nyugtalanságának kezelésében is szerepe lehet pszicho-farmakoterápiának.

Várakozás

A rákbetegség hosszú időre szóló „program". Még sok évvel a betegség lezajlása után is kontrollokra kell járni, átélve a várakozás feszültségét. A maradványtünetek megnehezíthetik az addigi életvitel folytatását. A tartós pszichoterápiás gondozás hosszasan követi pácienseink életét, és az ismétlődő megpróbáltatásokon is segít túljutni. A daganatos betegekkel folytatott pszichoterápiás munka nagy lelki közelséget teremt, amelyben a terapeutának kell vigyáznia arra, hol húzódnak a személyes határok. Ezt a viszonyulást tanulni kell azoknak a szakembereknek, akik daganatos betegekkel szeretnének foglalkozni. Az egyetemi oktatásban nagyobb hangsúlyt kap a pszicho-onkológia, és ezzel, reményeink szerint, még fontosabbá válik maga az EMBER.

Dr. Mailáth Mónika
pszichiáter
Onkológiai Klinika