2018. Július 22. Magdolna nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány


  Kardio Magazin

<< előző oldal


  A faros szülésről

A címben szereplő laikus kifejezés szakmai nyelven a medencevégű fekvéses hüvelyi szülést jelenti. A klasszikus szülészeti tanítás szerint ennek feltétele optimális esetben a 2500 g és 3500 g közötti születési súly, jó állapotú fartartásban elhelyezkedő érett magzat, megfelelő medenceméretek és méhtevékenység, valamint az anyai társult betegségek hiánya.


A medencevégű fekvés előfordulása a 32-ik héten várható 25 százalékos előfordulási arányról 4 százalékra csökken a szülés várható idejéhez közeledve. Az ezredfordulón végzett nemzetközi prospektív randomizált (a vizsgálatok mintáit véletlenszerűen kiválasztó, a kilátásokat jelző) tanulmány szerint a tervezett császármetszés csökkenti az újszülöttkori komplikációk várható előfordulását 3,36 százalékról 1,6 százalékra. A 2000-ben befejezett nagy nemzetközi tanulmányban 2080 terhest soroltak véletlenszerűen a tervezett hüvelyi szülés és a tervezett császármetszés csoportokba. A tanulmány meggyőző eredményei alapján a világ legtöbb országában ma már a szakmai ajánlások is ennek megfelelően változtak.

Kevesebb újszülöttkori halálozás

Ma már az először szülő nők esetében elenyésző a hüvelyi medencevégű fekvéses szülések előfordulása. Nem randomizált, de lényegesen magasabb, több tízezres esetszámú vizsgálatok is megerősítették, hogy először szülő nők esetében a tervezett császármetszés ugyan növeli a császármetszések gyakoriságát és az ezzel társuló szövődmények előfordulását, de az újszülöttkori halálozás és megbetegedések előfordulása lényegesen kisebb. Ennek ellenére a kérdés nem tekinthető véglegesen lezártnak, ugyanis szintén több százas illetve több ezres esetszámú svájci, francia és belga beszámolók szerint gondosan kiválasztott esetekben a medencevégű hüvelyi szülés eredményei nem rosszabbak, mint a tervezett császármetszéssel medencevégű fekvésből világra hozott újszülötteké. A szakmai vita folytatásának további érve, hogy az említett 2000-es tanulmányban a beválogatási kritériumok betartása nem volt elég következetes, a szülés alatti monitorozás alkalmazása sem volt egységes a vizsgálati populációban és a résztvevők jelentős része a vajúdás megindulásakor került beválogatásra. További adatok szükségesek a hosszú távú gyermekgyógyászati és anyai következmények megítélésére.

Gyakoribb anyai komplikációk

A császármetszéses szülések köztudottan gyakrabban járnak anyai komplikációkkal és egyelőre még nem tudjuk pontosan, hogy ez mennyiben befolyásolja a későbbi terhességekből születendő magzatok egészségét. Egy előzményi császármetszés utáni szülés kockázatosabb akár hüvelyi, akár hasi úton jön világra a magzat. A közvélemény számára ugyan jelentéktelen, de szakmai szempontból szomorú következménye ennek a nagyjából eldöntött kérdésnek, hogy egyre kevesebb szülészorvosnak van tapasztalata a medencevégű fekvéses hüvelyi szülésvezetésben. Az elmúlt 1 évben klinikánkon mindössze 7 medencevégű hüvelyi szülés zajlott le. Az élet bármelyik pillanatban sodorhat bennünket olyan helyzetbe, amikor már nincs lehetőség a mérlegelésre, a magzatot életmentő célzattal néhány percen belül világra kell hozni és történetesen medencevégű fekvésben helyezkedik el.

Térd-könyök helyzet

Napjaink orvostudománya egyre nagyobb hangsúlyt helyez a megelőzésre. A medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzat esetén lehetőség van elősegíteni a fejvégű fekvés kialakulását. Prospektív vizsgálatok igazolták, hogy ha a várandós ébren töltött óráiban kétóránként 15 percet térd-könyök helyzetben tölt, akkor 2 héten belül 90 százalékos eséllyel magától megfordul a magzat (Enkin-manőver). A külső fordításnak nevezett beavatkozással ezt mi is elő tudjuk segíteni. Tudományos bizonyíték is van arra, hogy gondosan válogatott esetekben a 37-ik terhességi hét után végzett külső fordítás csökkenti a medencevégű fekvések előfordulását és a császármetszések gyakoriságát.

Dr. Póka Róbert
egyetemi tanár, klinikaigazgató
Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.