2018. December 11. Árpád nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány


  Kardio Magazin

<< előző oldal


  Combnyaktörés operálása, gyógyulása

A csípőtájéki törések főleg idős, csontritkulásban szenvedő betegeknél fordulnak elő, de bármilyen életkorban megtörténhetnek. Magyarországon évente kb. 15 000 embert érintenek. A sérült járásképtelenné válik, állapotán leginkább műtéttel lehet segíteni.


A törés elhelyezkedése alapján lehet ízületi tokon kívüli és ízületi tokon belüli. Az első csoportba tartoznak az ún. lateralis combnyaktörések, és a nagytomporon keresztül vagy az alatt futó törések. A medialis combnyaktörések - amit a köznyelv egyszerűen combnyaktörésnek hív - az ízületi tokon belül helyezkednek el. Azért fontos ismernünk ezt a csoportosítást, mert alapvetően különbözik a kezelési stratégia.

Kezelési lehetőségek

Az első csoportba tartozó sérülések esetén nagyobb vérveszteséggel kell számolnunk, nagyobb a betegek operáció utáni elesettsége, mint a combnyak törötteknek, de ezek a törések alapvetően jó gyógyhajlamúak, ritkán figyelhető meg utánuk a rettegett szövődmény, a combfej elhalás. A combnyaktörést Magyarországon évente 7000 szenved el. Ismert a combnyaktörést követő nagyszámú (10-30 százalék) keringési zavar miatti csontfej elhalás, amelynek kialakulása elsősorban a fejet ellátó erek sérülésének következménye.

Műtét

A combnyaktöréseket radiológiai megjelenésük alapján csoportosíthatjuk. Ezek a beosztások felvilágosítást adhatnak a fejelhalás valószínűségéről és a törött csontvége az osteosynthesist érő nyíróerőkről. A csontegyesítő műtéteket nevezzük összefoglalóan osteosynthesiseknek, a felhasznált implantátumtól függetlenül. Amennyiben ízületei tokon kívül elhelyezkedő a törés vagy a combnyaktörés olyan fajtájával állunk szemben amelynél nem kell fejelhalással számolnunk, osteosynthesist végzünk. Amennyiben a törés olyan típusú, hogy a combfej elhalása várható, akkor a csípőprotézis beültetése a választandó eljárás. Ez lehet teljes protézis vagy félprotézis, ami csak a felső combcsont véget pótolja. A műtétek utáni rehabilitáció nem különbözik alapvetően. A műtét utáni napon a beteget az ágyban felültetjük, majd talpra állítjuk. Második naptól járókerettel járásgyakorlatokat kell végeznie. Általában 5-6 nap után hazabocsájthatók vagy elhelyezhetők rehabilitációs osztályon. 3-4 hónap, mire a beteg bottal vagy akár segédeszköz nélkül is önállóan járóképes lesz.

Eredeti vagy művi ízület

A nagy különbség a két módszer között az, hogy míg az osteosynthesis az eredeti csípőízületet megtartva állítja helyre a sérült alsó végtagot, addig a protézis beültetésével egy művi ízületet hozunk létre. A megfelelő osteosynthesissel kezelt törés gyógyulása esetén a sérült visszatérhet az eredeti életmódjához, megkötés nélkül sportolhat. A „műízületre” fokozottan vigyázni kell a továbbiakban, léteznek tiltott mozdulatok (mélyre ülés, lábak keresztezése), amelyeket mindig el kell kerülni. Az életmódot is meg kell változtatni nagyízületi pótlás után, pl. protézissel nem javasolt hirtelen irányváltoztatásokkal járó sporttevékenység. Amit a sportok közül ajánlani lehet, az az úszás (gyorsúszás lábtempóval) és a szobakerékpározás. Tornateremben minden olyan gyakorlat végezhető, amely „tiszteletben tartja” a „tiltott mozdulatokat” és persze nem szabad elesni.

Protézis csere

A panaszt nem okozó osteosynthesis-implantátumot felnőttkorban ritkán kell eltávolítani. A protézisek esetében számolnunk kell az ízületet alkotó csúszó felszínek kopásával és a protézis komponensek lazulásával is. Nemzetközi adatok szerint egy protézis élettartama 12-15 év, ez után rendszerint cserére lehet szükség. Ahhoz, hogy ne kerüljön a beteg (és az orvosa is) esetlegesen nehezen megoldható helyzetbe, erősen javasolt a nagyízületi protézisek rendszeres ellenőrzése, ami az „életük” elején lehet 1,5-2 évenkénti, de az élettartamuk vége felé évenkénti gyakoriságú legyen.

Dr. Rybaltovszki Henrik

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.