2018. Január 16. Gusztáv nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2017. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány


  Kardio Magazin

<< előző oldal


  A szűrővizsgálatokról

A szűrővizsgálatok, illetve az azokra történő buzdítás nem a legutóbbi évek találmánya, mostanában azonban többnyire jó szándékkal, de nem mindig üzleti érdek nélkül, ismét előtérbe került. Tapasztalatból tudja mindenki, hogy a hirtelen fellobbanó nagy lángok, ugyanolyan hamar hamvadnak is el, meleget és nyomot alig hagyva…


Van-e szükség szűrővizsgálatokra? Természetesen igen, de nem mindig, minden betegségben, és csak költséghatékonyan, azaz célzottan.

A „szűrés” legelső lépcsőjére fellépni maga a szűrendő ember, vagyis mindannyiunk feladata. A leghatásosabb szűrés (az egészséges életmódnak, a feltételek alanyi jogú biztosításának taglalása jelen cikk kereteit meghaladná, így azokról most szót nem ejtünk), ha az ember tisztában van egészsége értékével, nemcsak saját maga vagy szerettei, hanem az egész társadalom számára. Ehhez az egészségügyi kultúra azon szintjére kellene eljutni, hogy (az egészséges életmódra törekvésen túl) figyeljünk magunkra és környezetünkre, legyen szemünk és bátorságunk az árulkodó jeleket észrevenni (pl. étvágy-, személyiségváltozás, feltűnő fáradékonyság stb.), és legyen bennünk elszántság eljutni vagy, ha nem minket érint, eljuttatni az illetőt orvosi vizsgálatra.

A szűrés második lépcsője minden, beteggel találkozó orvos, sőt bizonyos mértékig minden egészségügyi dolgozó felelőssége. Akármilyen érzékeny (és egyre drágább) szűrővizsgálatokat fejlesszenek ki, olyan soha nem lesz, amellyel pl. „testtérkép”, „aura” vagy „erővonalak” alapján meg lehessen mondani: „Uram/Asszonyom, az Ön hasnyálmirigyének farka beteg, s ez nagy valószínűséggel ilyen és ilyen daganat”. De nemcsak erről van szó, nálunk sokkal gazdagabb országok sem engedhetnek meg maguknak ún. „össznépi” szűréseket, még kevésbé általában. A megoldás az, hogy az orvos vegye észre, mikor, milyen szűrésre van szükség a hozzá forduló embernél vagy családtagjánál. (A tétel vonatkozik az iskola-, az üzemorvosok, a pályaalkalmassági, az időszakos orvosi vizsgálatok által látott „egészségesekre” is – és így az orvos-beteg találkozások a lakosság túlnyomó részét érintik.) A megfelelő kórelőzmény felvétele döntő. Konkrét példa: nem lehet, de nem is kell pl. tízmillió magyar lakost trombózishajlamra megszűrni. De az első fogamzásgátlót felíró orvos felelőssége, hogy a leendő gyógyszerszedőnél tájékozódjék: volt-e nála vagy családjában trombózis, szív-érrendszeri megbetegedés, igenlő válasz esetén pedig a felírás előtt történjen meg a laboratóriumi szűrés és a megfelelő szakemberrel a véleményeztetés.

A harmadik lépcső a laboratóriumi, képalkotó, endoszkópos, genetikai stb., tehát esetenként nagy költségvonzatú, olykor kényelmetlen szűrővizsgálatok. A köznyelv a szorosan vett „szűrést” ezek alatt érti, pedig mint láttuk, az tágabb fogalom. Milyen lenne az „ideális” szűrővizsgálat? Olcsó, veszélytelen, érzékeny, specifikus és könnyen kivitelezhető. Ezt a célt egyetlen módszer sem éri el, legfeljebb megközelíti. A közelmúltban az Egyesült Államokban tartott fórumon az emlő-, tüdő- és petefészekrák szűrését elemezték. Leszögezték azt is, hogy nem indokolt a szűrés, ha az adott populációban igen kicsi a betegség előfordulása, ha a beteg pozitív esetben sem egyezne bele a kezelésbe. Előtérbe került a kockázat alapú, célzott szűrés pl. emlőrákban.

Míg régebben minden 40 évet betöltött nőnek ajánlott volt az emlővizsgálat és a mammográfia, ma újabb szempontok kerültek előtérbe: családi, genetikai hajlam, korábbi, a mellkast ért jelentős megelőző sugárterhelés (pl. Hodgkinkórból gyógyult betegeknél), vagyis az ún. nagy kockázatú csoportban (de csak akkor) 40 évnél hamarabb is indokolt lehet a szűrés, sőt annak akár MRI-vel kiegészítése, ugyanakkor a sokak által kért ultrahangvizsgálatnak emlőszűrésben nincs helye a rutin eljárások közt.

Összegezve a helyes szűrés szempontjait: az orvosok, egészségügyi hatóságok feladata és felelőssége nagy, ennél csak a betegek felelőssége nagyobb: figyeljünk magunkra és másokra, hassunk oda, hogy akinek szüksége van rá, az a megfelelő helyre kerüljön, és időben
kapja meg az ellátást. A kapacitás azonban véges, ezért kisstílű és rövid távú üzleti érdekektől ne engedjük megtéveszteni magunkat: sem mint orvosok, sem mint betegek.

Pfliegler György dr.
Belgyógyászati Intézet II.
Belklinika
Ritka Betegségek Tanszéke

Forrás: Egészségcentrum 6. évfolyam 2. szám.

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.