2020. December 02. Melinda, Vivien nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2019. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány


  Kardio Magazin

<< előző oldal


  Ötvenéves a debreceni I. Belklinika Intenzív Osztálya

Az I. sz. Belklinika Intenzív Osztálya 1969. december 1-jén alakult, Magyarországon másodikként, az Egészségügyi Minisztérium normái szerint, Petrányi professzor irányításával.


Az első problémánk az volt, hogy szinte állandóan rögtönözni kellett, nem tudtunk kitől tanulni. Akkoriban az egész tudományterület fehér foltnak számított, legfeljebb külföldi tankönyvekre lehetett támaszkodni. Az elvégzendő feladathoz mindig ki kellett találni a megfelelő megoldást. Abban az időben az Egyetemen semmiféle intenzív osztály nem működött. Kezdetben klinikánkon a férfi és nő osztályon − kb. 100 m-re egymástól − volt 1-1 kórtermünk. Engedélyt kaptam, hogy a férfi és nőbetegeket egymás melletti két kórterembe költöztessük. Később, a nővérhiány miatt szükségessé vált, hogy a két nem betegeit súlyosságuk alapján közös kórterembe helyezzük. Ez a 70-es évek erkölcsi fenntartásai miatt hatalmas felháborodást váltott ki. Bevezettem, hogy a betegeket fejjel a szoba közepe felé fektessék, így légzésleállásnál az ágyvéget leemelve azonnal intubálni (lélegeztető csövet bevezetni) tudjunk. Először magyar monitorokkal dolgoztunk, később megérkeztek a nyugati készülékek is.

Lélegeztetőgépek

Az első lélegeztető gépeink, a Bird M 8-asok, az egyik kolléga szobájában voltak bezárva. Ez a gép arról nevezetes, hogy a holdutazás során az Apolló űrhajóban is helyet kapott megbízhatósága miatt. Sok éves légzésfunkciós- és könnyűbúvár gyakorlattal rendelkeztem, ezért azonnal használatba vettem őket egy Draeger volumeterrel (légzési térfogat mérő) kiegészítve. Így a nyomásszabályzós lélegeztetőgépet térfogat ellenőrzéssel működtettem. A könnyűbúvár készülék tulajdonképpen egy víz alatti asszisztált lélegeztető gép. A tartós (több hetes, hónapos) gépi lélegeztetés bevezetése az Egyetemen is a mi érdemünk. Létrehoztam az Egyetem első vérgázanalitikai laboratóriumát az Intenzív Osztály keretében, mely nagymértékben biztonságossá tette a gépi lélegeztetést. A gyakorlottabb nővéreknek megengedtem a defibrillátor önálló döntésen alapuló használatát. Ez a tett abban az időben szentségtörésnek számított, mert az akkori álláspont szerint csak orvos adhatott le elektromos defibrillációs ütéseket emberre. Külön forródrótos telefonrendszert építettünk ki az ambulancia, a távolabbi saját laboratóriumunk és az osztály között. Ez a labor a vérgázok (oxigén, szén-dioxid stb.) mellett a vér életfontos ionjainak (sóinak) tartalmát is azonnal meghatározta. Az adatokat számítógépbe táplálva kiírta a szükséges infúziók mennyiségét és összetételét. Nem egyszer előfordult, hogy a klinikai halál állapotában lévő beteget az első próbálkozásoknál nem sikerült újraéleszteni, főként a savas vegyhatású anyagok felszaporodása, valamint folyadék és a megfelelő ionok deficitje miatt. Az újraélesztést folytatva, vért vettünk, majd az eredmények alapján a szükséges folyadékot és sókat, a klinikai halál állapotában pótoltuk. Ezután a szív, mely eddig nem reagált a defibrillációra, a következő áramütéstől elindult.

Mentőszolgálat

Igen jó kapcsolatban álltunk a mentőszolgálattal. Ennek egyik kulcsembere  Szép Imre igazgató főorvos volt, aki nagy lelkesedéssel vett részt a közös munkában. Amikor a mentő a súlyos beteggel megközelítette Debrecent, rádión keresztül tájékoztatták a mentőállomás diszpécserét a beteg állapotáról, aki azonnal referált nekünk telefonon. Mi a főbejárattól kezdve végig kinyitottuk az Intenzív Osztályhoz vezető ajtókat, üres ágyat biztosítottunk és a szükséges berendezéseket (lélegeztető gép, defibrillátor, intubációs felszerelés stb.) az ágy mellé készítettük. Amikor a beteget az ágyba helyezték, haladék nélkül el tudtuk kezdeni a szükséges beavatkozásokat. Igen sok mérgezett beteget kezeltünk. Régebben a gyomormosás intubáció (lélegeztető cső bevezetése) nélkül történt. A fertőzött váladék a légutakba folyt és ez súlyos, életveszélyes szövődményeket okozott. Petrányi professzor beszélt az Igazságügyi Orvostani Intézettel, megkérdezve, hogy szabad-e a gyomormosás veszélyének kitenni a beteget. A válasz az volt, hogy a gyomormosás kötelező, elmulasztásáért az orvos felelősségre vonható. Petrányi professzor engedélyével megtanultam intubálni. Ezt követően gyomormosás közben nem történt ilyen eset, mert a légutakat az intubációs tubus lezárta, a mellette bevezetett gyomormosó szondán pedig gond nélkül ki tudtuk a gyomrot mosni és így sok beteg életben maradt illetve nem kapott tüdőgyulladást. Ezt a módszert a mi munkacsoportunk alkalmazta elsőként.

Kutató-fejlesztő csoport

Középiskolás koromban elektromérnöknek készültem. A felvételi előtt változtattam szándékomon és orvos lettem. Létrehoztam egy orvosokból, elektromérnökökből és technikusokból álló kutató-fejlesztő csoportot, mely 12, főként kardiológiai nagy műszert tervezett, fejlesztett és épített, valamint 60 új eljárást vezetett be a klinikai gyakorlatba. A csoport fő konstruktőre Hevessy József integrált áramkörös elektromérnök volt, aki később Debrecen város polgármestere lett. A munkában Nagy Lajos mérnök is tevékenyen részt vett. Külföldi kongresszusokon nagy elismerést arattunk műszereinkkel. Többen megjegyezték, hogy ipari háttér nélkül, hogy lehet ilyen minőségű műszereket előállítani. Nyomtatott áramköreink fotoelektromos technikával készültek. Egy régebbi készülékünk megtervezésében az Atommagkutató Intézet tagjai (Novák Dezső és Koltayné Gyarmati Borbála) is közreműködtek a szükséges termodinamikai (hőtani) egyenletek kidolgozásával. 1971-ben az országban elsőként elkezdtük a betegágy melletti átmeneti pacemaker elektródák bevezetését intracardialis EKG (szív belsejéből készített EKG) ellenőrzésével. Ugyanebben az évben munkánk nyomán elindult a végleges pacemaker, majd 1997-ben az implantabilis defibrillátor (a szervezetbe implantálható defibrillátor) beültetése a Szívsebészeti Klinikán, melynek orvosaihoz, majd később a Kardiológia Klinika orvosaihoz, valamint a nálunk később alakult intenzív osztályokhoz is jó kapcsolat fűzött. Az országunkban tudomásom szerint egyetlen sikeres nagy pulmonalis embolektómia (Trendelenburg-műtét, azaz a tüdő főerét teljesen elzáró embólus eltávolítása) egyik betegünknél a Szívsebészeti Klinikán szintén közös munkánkat dicséri.

Orvosi gépek, berendezések

Az első pacemaker Budapestről vonattal érkezett hozzánk. A forgalmista, állását kockáztatva, nem engedte ki a Nyugatiból a debreceni gyorsot, amíg a mentő ki nem hozta a peronra a szállítmányt és át nem adta a vonatvezetőnek. 1977-ben Balatonfüreden egy szekszárdi csoporttal egy időben ismertettük a His-elektrogram (a szív belső ingervezető rendszerének elektromos jele) első sikeres hazai regisztrálását.1978-ban az országban elsőként bemutattam a programozott elektrostimuláció (rejtett ritmuszavarok szívkatéteren át leadott elektromos impulzusokkal való kimutatása) alkalmazását a His-köteg EKG-val egybekötve. Ez egy 4 szívkatéter bevezetésével végzett eljárás volt (Wellens professzor e találmánnyal lett világhírű). Mindezekhez saját tervezésű és építésű gépeket használtunk. Abban az időszakban egy gyári programozható elektrostimulátor ára egy Mercedes gépkocsi árának felelt meg. 1985-ben elvégeztük az országban ez első DC shockos (a kóros ingervezető pálya elektromos árammal történő roncsolása a szíven belül), majd rádiófrekvenciás (ugyanaz rádiófrekvenciás energiát alkalmazva) ablációt (Polgár és munkatársai). Ezzel az eljárással a ritmuszavarok jó részének végleges gyógyulását lehetett elérni. Kidolgoztam egy olyan módszert, mellyel előre meg lehetett állapítani, hogy melyik ritmuszavar ellenes gyógyszer lesz hatásos a kezelésben. Egy pacemaker katétert a szívbe vezetve elektromos impulzusokkal kiváltottam, majd megszüntettem a ritmuszavart. A katétert pár napig bent hagyva egy bizonyos ritmuszavar ellenes gyógyszert adtam tablettás formában. Újabb elektromos szívingerlést végezve, vagy kiváltódott, vagy nem sikerült kiváltani a szívritmuszavart. Ez utóbbi esetben a gyógyszer hatásos volt. A katétert nem húztuk ki, hanem néhány napig egy másfajta gyógyszert adtunk és ezzel is megismételtük a stimulációt. Így néha 3-4 hatásos gyógyszert is találtunk. Ez az eljárás volt a sorozat gyógyszertesztelés módszere. A modern invazív katéteres kardiális elektrofiziológia (a szíven belül elvégzett EKG diagnosztika és elektromos kezelés) alapjait úgy állatkísérletes, mint humán vonatkozásban a mi munkacsoportunk teremtette meg és terjesztette el hazánkban. Két különálló (humán és állatkísérletes) katéteres elektrofiziológiai laboratóriumunk volt két röntgen képerősítővel. Abban az időben a fenti lehetőségeink miatt szinte minden új szívgyógyszer vizsgálatára felkértek bennünket. Kár, hogy a műszerek fejlesztése anyagi okok miatt megakadt, mert ez egy komoly kitörési pontot jelentett volna az Egyetemnek.

Külföldi és hazai előadások

Tizennyolc országban, 4 kontinensen 231 közös előadást tartottunk, 69-et világ- és nemzetközi kongresszusokon: többek között az USA-ban, Ausztráliában, Hongkongban, Kanadában és a legtöbb európai ország fővárosában. Közös közleményeink száma 186 volt, ebből 73 idegen nyelvű. Több világ és nemzetközi kongresszuson a magyar előadások nagy részét munkacsoportunk tagjai tartották. Remek munkatársaim közül kiemelem Polgár Pétert, Lőrincz Istvánt, Kovács Pétert és Wórum Imrét: mindnyájuknak zseniális saját fejlesztései és találmányai voltak.

Új kezelési eljárások

Polgár Péter találmányát, az ablációs szívóelektród katétert szabadalmaztatta, majd ezt egy amerikai gyár vette meg. A katétert oda lehetett szívatni a kóros ritmust kiváltó góchoz, és így elmozdulás nélkül pontos elektromos ütés leadására volt képes. Abban az időben ez az eszköz a csúcskateróriába tartozott. Kovács Péter műszerével az ún. sinuatrialis vezetési időt (egyfajta szíven belüli ingervezetési idő) lehetett mérni, melynek szintén jelentősége volt a későbbi kezelés megtervezésében, valamint foglalkozott a pacemakerek vérnyomást csökkentő hatásával is. Lőrincz István a QT és P hullám diszperziót (EKG hullámok egymástól való különböző távolságai), vizsgálta, emellett tanulmányozta a programozható pacemakerek alkalmazhatóságát is. A nyert adatok a szívbetegek kezeléséhez hathatós segítséget adtak. Az első időszakban Ukrajnából, Erdélyből és Kelet-Szlovákiából is jártak hozzánk komplikált aritmiás (szívritmuszavaros) és pacemakeres betegek, mert egyedüli intenzív osztály és pacemaker központ mi voltunk a környéken. Budapest jóval messzebb esett ezekhez a régiókhoz, mint Debrecen. Több járóbeteg ambulancia is csatlakozott az osztályhoz. Mi alapítottuk meg az első Aritmia és Pacemaker-szakrendelést is az északkeleti  régióban.
A szerző 36 évig vezette az I Belklinika Intenzív Osztályát. Az ötven év alatt osztályvezetők voltak még Demény Péter, Szabó Zoltán, Mohácsi Attila, Juhász Attila, Toma Kornél, Nagy Gergely, Szűcs Attila és Kerekes György. Felsorolom azokat az orvosokat, akik komoly kutatásokkal járultak hozzá a munkánkhoz: Fazakas László az AMI (heveny szívkoszorúér-elzáródás) modern kezelésével, Lőcsey Lajos az aritmiák és urémia (a ritmuszavarok és veseelégtelenség) kapcsolatával, Szegedi János a subclavia katéter (a kulcscsont alatt bevezetett katéter) különleges alkalmazásaival. Wórum Imre, elsőként végzett subclavia punkciót (kulccsont alatti nagyvéna katéter bevezetést) országunkban, továbbá megalkotta a só- és elektrolit-terápia matematikai, majd velem együtt a számítógépes modelljét. Minden súlyos beteg sok folyadékot és különböző sókat (nátrium, kálium stb.) veszít. Ennek pótlása életmentő. A kezelést lehet tapasztalatok alapján, vagy pontos matematikai eljárásokkal kiszámolva végezni. A tapasztalati módszerrel nagy hibákat követhetünk el, pl. több, vagy kevesebb folyadékot viszünk be, vagy nem olyan és annyi sót adunk, amennyire a betegnek szüksége van.

Művese készülék

1971-benWórum Imrével közösen fejlesztettük ki, majd rendszeresen alkalmaztuk a művese oxigenátort. Olyan betegeket kezeltünk vele, akiknek a tartós gépi lélegeztetés ellenére sem emelkedett az oxigénszintje. Ennek lényege az volt, hogy a művese készülék mosófolyadékán át 3-5 liter oxigént áromoltattunk át percenként, melynek hatására a parciális oxigén nyomás a beteg vérében az addigi 40 Hgmm-ről 80-85 Hgmm-re emelkedett. Ez a módszer a COVID-19-es gépi lélegeztetésre refrakter betegek halálozási rátáját is nagymértékben csökkentené. Az ECMO (extrakorporális membrán oxigenátor) készülékkel összehasonlítva előnye az, hogy az egész világ, évtizedek óta, jól kiépített művese hálózatokkal és kiváló szakemberekkel rendelkezik. A művese készülék detoxikál is. Ezért az igen drága ECMO-val szemben már most azonnal alkalmazható.  Mobil változata is van. Az ECMO állomások hasonló szintű kiépítéséhez kb. 5 év szükséges, emellett a kanülöket többnyire szívsebészek helyezik be. A légbuborékok detektálása könnyen megoldható. Bár a modern művese készülékeknél egyéb pl. programozási problémák is adódhatnak. A járvánnyal pedig most kell megküzdenünk nem egy későbbi időpontban. Szegény országokban szinte kilátástalan az ECMO készülékek nagytömegű beszerzése. Művesés oxigenizátorunkat később Lőcsey Lajos munkatársunk is akalmazta 2 Goodpasture syndrómás betegénél és az eredményekről több közleményben is beszámolt.

Vizsgálatok

Büszkén mondhatom, hogy a Biofizikai Intézet után a második egyetemi számítógépet mi kaptuk (ennek egy érdekes vonatkozása, hogy tűzéségi lőelem számításra is alkalmas volt, ezért a honvédség számon tartotta és minden évben jelentést kellett írni felhasználásáról). Paragh György, aki később az orvos- és egészségtudományi centrum elnöke lett, a lovastatin vizsgálatokba is bekapcsolódott és elkészítette az ország első pacemaker-regiszterét. Szabó Zoltán meghonosította a betegek ágy melletti sürgősségi szívultrahang-vizsgálatát, a pacemaker beültetést paroxizmális pitvarfibrillációk kivédésében, továbbá Balla Józseffel (aki a Belgyógyászati Intézet és Klinika jelenlegi igazgatója) együtt bevezették az ultrahangvezérelt nagyérpunkció módszerét, valamint elkezdték az invazív és noninvazív vese- és májpótló kezeléseket. Ez utóbbiakra akkor kerül sor, ha a vese vagy a májműködés leáll, és a beteget a szervátültetésig csak így lehet életben tartani. Nagy Gergelyt, a hipotermiás kezelést alkalmazta elsőként, abból a célból, hogy a szervezet lehűtésével az agykárosodás fokát mérsékelje. Az országban elsőként végezte az egészséges széklet beültetését Clostridiumos beteg vastagbelébe (ez utóbbi egy súlyos életveszélyes bélbetegség, melyet káros baktériumok okoznak). Az egészséges széklet bejuttatásával a normális bélbaktériumok kiszorítják a kórosokat, és teljesen meggyógyítják a beteget. Kerekes György az ultrahang diagnosztikában, a vese- és májpótló kezelésekben, a vascularis krízisek gyógyításában jeleskedett. Mohácsi Attila a modern Siemens lélegeztető gépek beszerzésével, valamint a pajzsmirigy betegségek és szívritmuszavarok vizsgálatával tűnt ki. Bakó Gyula a hypertyreosis és a kor összefüggéseit vizsgálta, Nagy Endre a sinoatrialis vezetési időről, valamint a retrograd kondukcióról írt tanulmányokat, Juhász Atilla Az urapidil és a prajmalium bitartarat hatásaival, és a pajzsmirigy myopathiákkal foglalkozott. Szűcs Attila a heamodynamikai monitorozás és a különböző percutan technikák bevezetésében jeleskedett. A pacemakerek és az intenzív terápia radiológiai vonatkozásairól kitűnő közlemények születtek Gyarmati János, Inna Barabanova és PásztorTamás tollából. Kovács Tibor, Páll Dénes és munkatársai feldolgozták klinikánk acut toxikológiai eseteit. Igen nagy segítséget nyújtott a kezdeti időszakban Deményi Mariann munkássága: sokat segített az osztály megszervezésében. Jelenleg is fontos munkatársam Jámborné Szikszai Piroska, aki a járóbeteg-rendelésen, a beültetett pacemakeres betegek ellenőrzésénél asszisztál

Iskolateremtő munka

Kiemelem még a vezető ápolók közül Zolnainé Éva, Gulyás Zsuzsa, Baróka Mária, Dániel Ernő, Zelei László, Komoróczi Erzsébet, a technikusok közül Haffner Tibor, Szakácsi János és Császi József munkáját. Nyári László asszisztens pedig nagy hozzáértéssel vezette a saját intenzív laboratóriumunkat. Karányi Zsolt sokat segített az informatikai feladatok megoldásával. Munkatársaink közül heten kaptak egyetemi tanári kinevezést, hatan lettek akadémiai doktorok, tízen szereztek PhD- minősítést, négyen lettek klinikaigazgatók, egy kórházigazgató, két centrumelnök, nyolc egyetemi tanszékvezető, és három kórházi osztályvezető főorvos. A szerző tudományos életrajza 44, főként angol és amerikai, valamint számos magyar Who is Who? (Ki kicsoda?) típusú kiadványban jelent meg. Az országrész igen sok orvosa nálunk tanulta és szerette meg az invazív (a szervezetbe való behatoláson alapuló) eljárásokat és az intenzív terápiát. Bátran mondhatjuk, hogy az I. Belklinika Intenzív Osztályának létrehozója iskolát teremtett.A szerző továbbra is dolgozik a klinikán, az Aritmia és pacemaker szakrendelést vezeti.
 

Dr. Wórum Ferenc
egyetemi tanár
I. Belgyógyászati Klinika

 

A felvétel a „művese-oxigenátorunkat” mutatja be. Láthatók a mosófolyadékban áramló buborékok, valamint a vér bevezetésére és elvezetésére szolgáló vékony sötét színű csövek, továbbá a mosófolyadék be és elvezetésére szolgáló világos vastag csövek. A készülék alján található átlátszó vastag csőhöz toldalékon keresztül egy vékony cső csatlakozik, melyen az oxigént vezetjük be.

 










Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.