2018. Június 18. Arnold, Levente nevenapja  
 
Keresés az oldalon
Főoldal Betegtájékoztató anyagok
Intézmény bemutatása
Debreceni Kardiológiai Napok
Oktatás
Partnereink
Képgaléria
Kardio Magazin
Kardiovaszkuláris Kutató Központ
Szívünk napja
Klinikai Fiziológiai Tanszék

Akadálymentes verzió

Bejelentkezés
Felhasználói név
Jelszó

Legfrissebb..

Az MKT 2018. évi Tudományos Kongresszusa


Díszdoktori előadás

Prof. Ger J.M. Stienen (the Netherlands) Debreceni Egyetem díszdoktori székfoglaló előadása:
“Skeletal and cardiac muscle activity in health and disease: a target in motion”


Partnerek


 



Magyar Nemzeti Szívalapítvány


  Fő rizikófaktorok

Vissza az előző oldalra


A szív- és érrendszeri megbetegedések főbb rizikófaktorai


Magas vérnyomás (hipertónia)

Az egyik leggyakoribb rizikófaktor a magas vérnyomás. Magas vérnyomású betegek között nagyobb számban fordul elő szívinfarktus, mint a normális vagy alacsony vérnyomásúak között. A magas vérnyomást önálló megbetegedésnek, és az érelmeszesedés egyik legfontosabb kockázati tényezőjének tartjuk. A vérnyomás értékét higanymilliméterben (Hgmm) fejezzük ki, és két számmal jellemezzük: a felső érték az ún. szisztolés vérnyomás, melyet a szív összehúzódása alatt mérünk, az alsó érték a diasztolés vérnyomás, mely a szív elernyedése alatti értéket jelenti. A nyugalmi állapotban mért vérnyomást 140/90 Hgmm-ig fogadjuk el normálisnak, bármely életkorban mérve (hibás az a régi felfogás, miszerint a vérnyomás normális értéke 100 + az életkor). A magas vérnyomás legfőbb veszélye, hogy tartós fennállása esetén az érrendszer és bizonyos szervek (agy, szem, szív és a vese) súlyosan károsodnak. Emiatt a magas vérnyomás hosszú távú, legtöbbször az élet végéig tartó kezelést és gondozást igényel. A vérnyomás “beállítása” mind a kezelőorvos, mind a beteg türelmét igényli, mert a legmegfelelőbb gyógyszer kiválasztása mindig a beteg egyéni válaszreakciójától függ és ennek megállapítása hosszabb időt vehet igénybe.

Dohányzás

A veszélyeztető tényezők közül a dohányzás az érelmeszesedés talán egyik legjelentősebb rizikófaktora. Az erős dohányosok között háromszor annyi szívinfarktus fordul elő, mint a nem dohányzók körében. Magyarországon a 15 éven felüliek 34 százaléka rendszeresen dohányzik, valamint a férfiak 41 százaléka, a nők 28 százaléka. Évente 28.000-30. 000 ember hal meg hazánkban a dohányzás miatt kialakult betegségekben. Valószínűleg ennek a ténynek is szerepe van abban, hogy a szívinfarktus az utóbbi időben nők és a fiatalabb korosztályok körében is egyre gyakoribbá vált. A dohányzás káros szív-és érrendszeri hatásaiért a cigarettában lévő számtalan alkotóelem közül elsősorban a nikotin, a szénmonoxid és a kátrány a felelős. A nikotin a többi ártó anyaggal együtt a véráramba kerülve érelmeszesedést, érszűkületet, érelzáródást, agyi keringészavart, agyi infarktust, szívinfarktust okozhat és károsítja az egyéb szerveket. Fontos tudni, hogy az érelmeszesedés kockázatát nemcsak az aktív, hanem a passzív dohányzás is fokozza, ezért mindent meg kell tenni a nem dohányzók védelmében. A dohányzásról való leszokás csökkenti a szív-és érrendszeri rizikót. Aki időben leszokik a dohányzásról, annál visszafordíthatóak a károsodások. Az elhagyást követően már szinte azonnal jelentkeznek a kedvező hatások. Ha a szívinfarktust elszenvedett beteg abbahagyja a dohányzást, az egy éven belüli újabb infarktus kockázata kb. felére csökken.

Cukorbetegség (diabétesz mellitusz)

Az érelmeszesedés cukorbetegekben gyakrabban és már fiatalabb korban észlelhető, mint a hasonló korú, de cukorbetegségben nem szenvedő egyénekben. A cukorbetegek nagy része elhízott és gyakoribb közöttük a magas vérnyomás előfordulása is, mely az érelmeszesedés kockázatát tovább fokozza. Nemcsak az ismert cukorbetegség jelent veszélyt az érbetegség kialakulására, hanem az ún. „rejtett cukorbetegség” is, amely csak laboratóriumi vizsgálattal mutatható ki. A vércukor normális éhgyomori felső értéke 6 mmol/l. Cukorbetegség esetén különösen fontos az előírt diéta és a kezelés pontos betartása, az ideális testsúly elérése vagy megőrzése, a rendszeres testmozgás valamint a folyamatos ellenőrzés és gondozás.

Elhízás (obezitás)

Az elhízás korunk egyik népbetegsége. A kövérség gyakran társul egyéb veszélyeztető tényezőkkel, így a kövérek között több a magas vérnyomású, a magas vérkoleszterin szintű egyén és gyakoribb a cukorbetegség is. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a 30%-nál nagyobb testsúlytöbblet már jelentős kockázatot jelent az érelmeszesedés szempontjából. Az is ismert, hogy a kövér emberek szívizominfarktusának halálozási aránya a duplája a soványakénak. Az elhízás kezelésének legfontosabb módja a kalória bevitel csökkentése (diétával) és az energia leadás növelése (a mozgás növelésével). A diéta lényege, hogy kerülni kell az állati zsírokban gazdag ételeket és előnyben részesíteni a telítetlen zsírokkal készülteket. Így például halból-és baromfiból készült ételeket érdemes fogyasztani zöldséggel, gyümölccsel, teljes kiőrlésű gabonából készült pékáruval. Ezek elősegítik a normális bélműködést és kedvező hatásúak a vércukor- és koleszterinszintre is.

Magas koleszterinszint

A zsírok a táplálkozással és a szervezet belső anyagcseréje révén jutnak a vérbe. A szívbetegségek és a szélütés mintegy harmadát a magas koleszterinszint okozza. A koleszterin rossz (LDL) és jó (HDL) alkotórészekből áll. A magas trigliceridszint (TG) is ártalmas. A helytelen táplálkozás okozta magas vérzsírszint diétával jól befolyásolható, míg az anyagcserezavar miatt létrejövő vérzsírszint emelkedés legtöbbször gyógyszeres kezelést igényel.

Mozgásszegény életmód

Régóta ismert, hogy a fizikai munkát végzők és a rendszeresen sportolók között a szívinfarktus előfordulása és halálozása alacsonyabb, mint az ülő foglalkozásúaknál. A fizikailag inaktív egyéneknél gyakoribb az elhízás, a magas vérnyomás és a cukorbetegség, ami jelentős mértékben fokozza az érelmeszesedés kockázatát. Ezért minden korosztályban javasolt a rendszeres fizikai aktivitás: a hét minden napján legalább félórás közepes fokú fizikai aktivitás végzése. Ha már szív- és érrendszeri betegség áll fenn, akkor a terhelhetőség mértékét előzetes terheléses vizsgálat alapján a kezelőorvos állapítja meg.

Stressz

Régi megfigyelés, hogy a szívinfarktus gyakoribb a vezető beosztású férfiak körében, mint a „beosztottjaik” között. Ezért nevezték el a koszorúér betegséget a vezetők betegségének („menedzser-betegség”). A pszichés stressz hatások ellen nem könnyű védekezni, azonban kellő odafigyeléssel mégis gyakran elkerülhetők, vagy fizikai tréninggel, rendszeres kikapcsolódással oldhatók a feszült helyzetek.

Örökletes tényezők

Az érbetegségek kiváltásában szereplő kockázati tényezők és a szívinfarktus halmozódhat egy családon belül. „Öröklődhetnek” egy családon belül az étkezési és egyéb életviteli szokások is, pl. az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, a mozgásszegény életmód vagy a feszült, túlhajszolt munkatempó. Az öröklésnek részben genetikailag, részben a szokások következtében jelentős szerepe lehet a koszorúér betegség kialakulásában. Örökletes tényezők gyanúja esetén fontos, hogy valamennyi családtag kivizsgálása és megfelelő kezelése megtörténjen.

Ajánlások a szívbetegség megelőzésére:

• A dohányzás elhagyása
• Rendszeres közepes fokú testmozgás
• Egészséges étrend
• Túlsúly kerülése (testtömeg-index 25 alatt)
• Vérnyomás 140/90 Hgmm alatt
• Össz-koleszterin szint 5 mmol/l alatt
• LDL (rossz) koleszterin 3 mmol/l alatt
• Éhgyomri vércukor 6 mmol/l alatt

A kivonat a Debreceni Kardiológiai Klinika Betegtájékoztató kiadványából (Dr. Czuriga István: „Élet a szívinfarktus után”) készült.

 









Hírlevél
Amennyiben szeretne felíratkozni a hírlevelünkre, kérjük adja meg a következő adataidat:
Az Ön neve:
Az Ön e-mail címe:
Hírlevél-csoport:
Kérem írja be a képen látható karaktereket!


  Adatbázis-elérések
Információs pult
vissza az oldal tetejére
Copyright információk - Minden jog fenntartva - DEOEC Kardiológiai Intézet - © Copyright - 2003-2008.